Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
55 tehát az ország egyszerűen, pur et simple királyának ismerje-e el azt az ausztriai successort vagy meddig terjed önálló vizsgálati joga ? S ekkor kitűnik, hogy az ország önállósága, a koronázás és igy a trónra kerülő elismerése körüli jogai mit sem szenvednek ily magyarázat mellett sem. Az ország igen is országgyűlése által megvizsgálja, nemcsak hogy descendens-e, hanem azt is, hogy római katholikus vallású és legitim successor-e Ausztriában. Vagyis a legitimitását, hogy a successiora vonatkozó érvényes ottani szabályok és azon általunk elfogadott öröklési sorrend figyelembe vételével legitim successor-e, bírálat tárgyává teszi, és csak igenlő esetben koronáz. Ebből mármost az következik, a mi eddig nem történt meg, és az ország erre vonatkozó joggyakorlásának akadálya, hogy szükséges az ausztriai főherczegi successio szükebb kellékeit nyilvántartani, hitelesen tudni azok megváltoztatásának módját, hogy így az országnak mindig módjában legyen azt megbírálni, hogy érvényesen létrejött szabály szerint successor-e az, a ki az ő trónjára jutand ó volna. így tehát például az egyenrangú házasság kérdésében szükséges volna pontos és hiteles közlése annak, hogy az ausztriai successióban mint és mennyiben kívántatik egyenrang ú házasság, hogy ily szabály ki által hozatik és hogyan változtat- tatik meg törvényesen odaát. így adott esetben az ország ítéletet formál magának arról, hogy vájjon az az egyén, a ki Ausztriában mint successor szerepel, legitim successor-e? Vájjon pl. érvényesen törültetett-e el odaát az a szabály, a mely egyenrangú házasságot kíván, és így ezen most jelentkező successor, a ki tegyük fel, nem egyenrangú házasságból született, legitim successor-e oda át, vagy nem. Vagyis összefoglalva: a magyar törvény megállapította, hogy származására nézve kinek ad successiót a királyságban, de még hozzákötötte, hogy törvényes ausztriai utód is legyen. Ennélfogva nem ismer el királyának olyat, a ki talán törvényes ausztriai utód odaát, de nem tartozik azon leszármazók körébe, a kiknek a magyar tv. utódlási jogot ád; viszont nem ismeri el királyának azt sem, a ki ugyan mint descendens megfelelő le- származású, de nem legitim ausztriai successor. Azt, hogy az ausztriai legitim successionak mik legyenek a kellékei, a mi törvényünk nem határozza meg, de miután maga kikötötte, 55
