Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
hogy ottani legitim successor legyen a mi királyunk, maga bírálja meg, hogy törvényesen az ott érvényes szabályok értelmében ottani legitim successornak tekinti-e, vagy nem. De épen e successor minőség átvezet bennünket a törvényben foglalt megállapítások második csoportjához, mely az unió biztosítását czélozza. Erre vonatkoznak azon kellékek, hogy ugyanazon elsőszülöttségi sorrend szerint szállítja át, a melyet 0 Felsége többi országaira megállapított, hogy ezen többi országokat azon successornak ugyanazon jogon és rendben kell bírnia, a mely fent említtetett, (Jure et Ordine praemisso) vagyis, a mit később újra kimond, örökletesen és a fiágak ugyanazon, Károly, József, Lipót-féle sorában és végre, hogy ezeket a tartományokat indivisibiliter ac inseparabiliter in vicem et insimul kell neki bírnia és együtt Magyarországgal. Nem akarok most arra a vitakérdésre kitérni, hogy a birtoklásnak ezen határozói Magyarországra is értendők-e, vagy nem, a most fölvetett kérdésre csak az lényeges, hogy mindenesetre vonatkozik az osztrák tartományokra, s azt senki kétségbe nem vonja. Az itt felhalmozott négy synonimának valami lényeges kíilön-külön jelentést tulajdonítani, úgy vélem, fölösleges fáradság; ez itt nem egyéb, mint a múlt századok) jogi műnyelve halmozottságának egy példája, a mikor valamely kötést sokkal erősebbnek tartottak, ha ott az összes feltalálható synonim kifejezéseket fölhasználják, hogy így scholastikus szómagyarázatokkal való elferdítés vagy elmagyarázásnak elejét vegyék. Mind a négy csak az oszthatlan együttes birtoklást akarja jelenteni az osztrák tartományokra nézve. Látjuk tehát, hogy itt is egy további föltétel van a trónra kerülő minősége tekintetében, a mely correlatio- ban van az Austrise successor Archiduxszal, hogy osztatlanul bírja és örökletesen az osztrák birtokokat. Ez a megállapítás okozza aztán, hogy az az Austrise Archidux tényleg mint uralkodó jelentkezik mindig, vagyis az ausztriai uralkodó az, a ki a mi királyunk lehet. De hogy ez így elérhető legyen, csak természetes annak megállapítása, hogy ugyanazon elsőszülöttségi sorrend szerint szállítja át a koronát, az uralkodást a mi törvényünk, a mely О Felsége által ezen többi örökös országaiban lett megállapítva. De magát ezen elsőszülöttségi sorrendet a törvény nem közli; láttuk, hogy a mit az első czikkben közöl, az sem 56 56
