Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
51 van, kiegyenlíthetetlen ellentét lenne a két öröklési rend között. Kossuth Lajos méltán megrójja a törvénykönyvnek sok helyütt érthetetlenségét* különösen a 2. törvényczikk 5., 6. és 7. §-aiban. De ezeknél sokkal súlyosabb az, a mit fentebb érintettem, a mit egy igen lényeges pontra nézve az 1. törvényczikk 3. §-a mond. Ott köszönet mondatik azért is, hogy ezt az örökösödést Magyarországon oly módon kivánja rendezni, megtartani és megőrizni, mint Németországban s azon kivül fekvő örökös országaiban és tartományaiban már szabályozta, inseparabiliter, habitaque in graduum squalitate, ejusdem lineae praerogativae masculorum ratione.» Ezt a helyet Salamon így fordítja: elválaszthatlanul s a vérségi ízek egyenlő voltában a fiág előjogának tekintetbe vételével.** A Márkus- féle új törvénykiadás fordítása im ez : «elválhatatlanul s ugyanazon ág fokozatának egyenlősége esetében a fineműek előjogának figyelembevételével». Úgy vélem egyik fordítás sem helyes. Az ejusdem lines nem a graduum birtokosa, hanem a masculorum mellett, mint genitivus qualitatis áll, tehát úgy fordítandó, hogy ... az ízek (vagy fokozatok) egyenlősége esetén (egyenlőségében), ugyanazon ágban levő férfiak előjogának figyelembevételével. De mindhárom versio szerint, a latin szövegnek bármikép való fordítgatása szerint is csak az az értelem hozható ki ebből, hogy a férfiak elsőbbsége a succedálásban csak az ízek egyenlősége esetén áll be ugyanazon főág körében is. A mi pedig a nyilvánvaló gyakorlattal s köztudattal teljes ellentétben áll. Közfelfogás, hogy a míg a főágban férfiak vannak, azok mind megelőzik a nőket. Míg ezen törvényhely szerint például О Felsége után leányunokája következnék, nem pedig unokaöcscse. Vagy legfeljebb ha a canonjogi ízszámítás szerint egyenlő ízben okonnak tartjuk az unokát az unokaöcscsel, beállna a női öröklés, hanem volnának О Felségének fivérei s unokaöcscsei, hanem távolabbi férfi rokonai. De nemcsak a kétségtelenül elfogadott és ellentmondás nélkül gyakorlatba vett sorrenddel ellen* Irataim II. 259. 1. Hasonlókép nyilatkozik Thaly is 1900 nov. 7. képviselőházi beszédében. «Kuszáit, sokszor szövegében is laza, egymásnak ellentmondó szövegű» stb. ** I. m. 172. 51 4*
