Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
43 határozó kellék : utód az osztrák fóherczegségben. Már most igaz az, hogy az osztrák fóherczegségben utód csak nem morga- natikus és nem Missheirathból eredő leszármazott lehetett. Ámde e kitételeknek fentebb adott meghatározásából kitűnik, hogy itt a mi törvényeinkben ezzel a szóval nem bizonyos minőségek együttes megléteiét akarták röviden vagy kényelmesebben kifejezni, hanem azt, hogy magyar király csak az lesz, a ki Ausztriában legitimus successor. Nem azért használják az Austria- Archidux kifejezést, hogy ezzel a rövid két szóval kényelmesen és röviden kifejezzék és megállapítsák a trónutódtól megkívántaié kellékek hosszú sorát, a helyett, hogy azokat egyenkint fölsorolnák, hanem mert nekik a successor Austri® Archidux kellett királynak. Vagyis nem törődtek azzal, Missheirathból-e vagy nem, morganatikusból vagy nem születik-e, azt nem szabályozták, csak arra ügyeltek, bogy successor legyen Austriában. Ámde tegyük föl egy perezre, hogy igen is, ezzel a szóval Archidux, például, meg akarták állapítani azt, hogy az egyenrangú házasságból és azt is, hogy nem morganatikus házasságból született legyen a királyunk. Ennélfogva a morganatikus házasság is, és a Missheirath is a származásnál mint kizáró okok a mi törvényünkben meg lettek állapítva. És miután benne vannak törvényünkben, ma is e törvény erejével ható, fenálló érvényes szabályok. Ámde láttuk, hogy 1723-ban, de azután sem tudták pontosan megmondani, mi az a notorische Missheirath, tehát az a Missheirath, a mit a mi törvényünk ezen felfogás szerint megállapít. A rendek tehát törvényileg ezt megállapították, a nélkül, hogy tudták volna, hogy mit állapítanak meg. És a mi fő, a Missheirath intézménye máig is fenállana jogunkban, és külön t'enállana a morganatikus házasság intézménye is, úgy a mint az 1723-ban volt. Volna tehát egy oly ma is érvényes, törvényes intézkedésünk, a melynek jelentését és tartalmát az 1723-iki német- országi jogállapot megvizsgálásából és tudásából kell merítenünk, oly jogállapotéból, a mely nemcsak ma és nem is az azóta elmúlt idő elmosó hatása folytán kétes, de akkor is bizonytalan és tisztázást nem nyert kérdés volt.* * Az akkori közfelfogást talán legjobban feltünteti valamely az időbeli kézikönyv. S ily czélra épen a legalkalmasabb J. J. Moser, a 43
