Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
40 csak egy Keichsfürst vagy valóságos Beichsgrafnak polgári vagy paraszt osztályhoz tartozó személyivel kötött házassága; de kétséges, «oh auch die Ehe eines solchen Fürsten oder Grafen mit einer Person von niedern Adel für eine Missheirath gehalten werden könne.» Már nem minden egyenlőtlen házasság Missheirath. Látszik ez abból, hogy a választási kapituláczió vonatkozó helyének szerkesztésénél az offenbachi conferentián a szász választó követe azt indítványozta: «dass aus ungleicher Ehe oder Missheirath erzeugten Kindern» tagadtássák meg a successio képessé tétel. Ezt azonban bizonytalannak s túlszigorúnak tartották, s azért tették helyébe az «unstreitig notorische Missheirath »-ot. Vagyis képzeltek oly házasságot is, a mely bár ungleich, de nem olyan, melynél a successio-képességet kizárják.* Mielőtt már most az itt rövid vázlatban előadottakat a mi kérdésünkre applikálnám, egy dolgot tartok még szükségesnek kiemelni. Láttuk, hogy a választási kapitulácziókban az «unstreitig notorische Missheirath» van említve és ennek a fogalommeghatározása ígérve. Vagyis a császár kezét nem általában a Missheirath, tehát nem egyenrangú házaságból való származás kikorrigálliatásában akarták megkötni, hanem csak a notorische Missheirathnál. Vagyis a dolgot úgy magyarázom, hogy a Missheirath intézménye kiépítést nyert részint a közönséges jogban és gyakorlatban, részint ezen fölül az egyes családok házi törvényeiben. A nem nemesekkel és turpis personákkal kötött házassága egy Beichsstandnak föltétlenül notorische Missheirath volt, nem az illető család házi szabályánál fogva, hanem a régi gyakorlat s közönséges jog szerint is. De másrészt a Missheirath fogalmának még szélesebb körű kiterjesztésére joguk és módjuk volt a Beichsstándisch családoknak a házi törvényeikben, a hol oly kívánalmakat állapíthattak meg a nő minőségére, hogy a házasság ne legyen Missheirath, a milyen nekik tetszett. Már most a császár ezen kapituláczió után is adhatott rangemelést és így successio képességet oly Missheirathból származottakra, a melyek nem voltak notorikus Missheirathok, hanem valamely család házi törvényeinek több követelésén alapult «Missheirath» mivoltuk. És épen azért volt szükség a * Heffter i. m. 22. 1. 40
