Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
hogy ha ily eset többször ismétlődik és a nagy családi öntudat és büszkeség ilyenek előfordulását valószínűtlenné nem teszi, szabályilag is provideáltak volna. Ez azonban nem történt. Azonban még mindig kérdés marad az, hogy ha a matrimonium legitimumból származás, az eeliche Leibserben nem is jelentenek a mai értelemben vett egyenrangú házasságból születést, vájjon azok csak tisztán s kizárólag kanonjogi értelemben megkötött s érvényes házasságot fejeztek-e ki? Vagy valami mást ? Mindenesetre két intézményt kell itt figyelembe vennünk, a morganatikus házasságot és az úgynevezett Missheirathot.* ** A morganatikus házasság lényege abban áll, hogy a házasfelek közt létrejött szerződés folytán a nőre s gyermekekre korlátoltabb mértékben vagy egyáltalában nem állanak be azon jogi következmények a férj, illetőleg atya rangjában, vagyonában való részesedés, illetőleg öröklésre nézve, mint a milyeneket ilyen szerződés nélkül a közönséges jogrend megállapít. Ennélfogva a morganatikus házasságnál az öröklés korlátoltságának vagy teljes elvesztőnek oka a szerződés, a házasságot kötő felek ilyen megegyezése.*'*' Ezért a morganatikus házasság lényegileg * Jóllehet e két intézmény egymástól egészen különálló, s legfeljebb külső jelentkezéseikben s hatásaikban van hasonlóságuk, lassanként a gyakorlatban összefolyt, határvonalaik elmosódtak, s mostanában már morganatikus házasság alatt nem egyenrangut értenek, mint annak szembeötlő tanúbizonysága a Ferencz Ferdinand főherczeg beczikkelyezett nyilatkozata. Már a 18. század vége felé lehet az elho- mályosulás, felcserélt használat nyomait látni. így Pütternél: Miss- heirathen, passim. így pld. Carl Friedrich badeni őrgróf a Freih. V. Geyerrel kötött házasságáról szólván, 1796. évi február 20. rendelkezésében azt mondja: «Keineswegs als eine morganatische sondern als eine wahre standesgemässe angesehen werde». L. Schulze: Haus- gesetze I. 166. 1. Viszont látjuk, hogy 1790-ben a választási kapitulá- czióban az unstreitig notorische Missehe mellett még külön odateszik a gleich Anfangs eingegangene morganatische Heirath-ot is. Heffter is oly pontosan megkülönbözteti 1829-ben Írott művében (Beiträge zum deutschen Staats- und Fürstenrecht), hogy a midőn az Ebenbürtigkeit- ről etc. tárgyal a házasság tekintetében, a jegyzetben hozzáteszi: «Die Lehre von den morganatischen Ehen . . . bleibt ganz unberührt. Das Becht dieser Ehen ist in den Hauptpuncten nicht streitig.» 1. 1. 1. j. ** L. Häberlin : Handbuch d. deutschen Staatsrechts III. 506. 1. 73 37
