Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
semmi kapcsolatban sincs a felek egyenrangúságával; csak tényleg állott elő az, hogy ily egyezségre csak alacsonyabb rangú nők voltak inkább hajlandók lépni,1 de egyáltalában nem volt tilos egyenrangú feleknek sem morganikus házasságot kötni.'2 3 A mi a morganatikus házasságnál az egyezkedés a szerződés eredménye volt, az a Missheirathnál önmagától állott elő: hogy a belőle származott gyermekek nem örökölték atyjuk rangját s nem succedáltak. Eleintén Missheirat csak a szabad és nem szabad közt kötött házasság.8 Es e felfogás még akkor sem enyészik el teljesen, mikor már a sváb tükör a semperfreiok- nak, az uraknak a mittelfreiokkal való házasságát is ilyennek hirdeti. Ám a 15. századtól fogva a Reichsständisch családok mindinkább külön rendet képeznek, s igyekeznek magukat a többi rendektől a házasságjog utján is elkülöníteni. Ez annál is inkább kifejlődhetett így, mert e családok házi autonomiájokkal állapíthattak meg maguk számára ilyen védő szabályokat, különösen, a római és kánonjog egyenlősítő befolyásával szemben.4 Világos és határozottan körülirt jog arra nézve, hogy ki mindenkivel való házasság Missheirath, nem állapodott meg.5 Hanem a római jog útján 6 * kifejlődött az a gyakorlat, hogy a 1 Zocpfl: D. Rechtsgesch. III. 85. 1. Máskép J. I. Moser : Comp. Juris pubi. 282. 1., valamint Pütter: Missheirathen, 361. 1. 2 A morganatikus házasságból született gyermekek elnevezésére 1. a II. Feud. 29.: « . . . qui licet legitimi sunt, tamen in beneficio minime succedunt». 3 L. Klüber: Öff. Recht d. d. Bundes 428 1. g). Zoepfi i. m. máskép Heffter i. m. 4. s k. 1. 4 Schulte: Lb. d. d. Reichs- und Rechtsgesch. 516. 1. Pütter: Missheirathen 69. s k. 1. Heffter: i. m. 19. 1. 6 «Dennoch war in Hinsicht auf Missheurathen, bei den Freien aller Classen unter sich, das alte und mittlere teutsche Recht bis gegen die Mitte des achtzechnten Jahrhunderts in keinem Punkt aufgehoben oder abgeändert; es hatte, wenn auch nur als Gewohnheitrecht, fortwährend Gesetzeskraft. Reichsgesetzlich war erst seit dem Reichsschluss von 4. Sept. 1747 eine Aussnahme hievon, nur eine, begründet; nämlich, dass di Ehe eine Reichsstandes, oder aus einem reichsständischen Hause entsprossenen Herrn, mit einer freigebohrnen Nichtadelichen, für unstreitige Missheurath zu achten sey». Klüber i. m. i29 1. 15 L. Pütter i. m. 77. 1. 38 38
