Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
30 Erben, Eheliche Töchter, ehelich hinterlassende Töchter, eheliche Descendenten, Nachkömmlinge, wie sie . . . aus einem rechtmässigen Ehebette gezeuget worden. De nemcsak ezen, akkori időből való okmányokban, hanem a Habsburg házban jogot tevő összes előző határozmányokban, végrendeletekben, egyezségekben stb. a leszármazás minőségének megjelölésére más, mint a törvényes házasság, nem használatik. így, hogy csak pár példát hozzak föl: II. Ferdinand 1621. május 10-iki végrendeletében «eheliche Leibserben»-t említés arra az esetre, ha legidősbb fia «ohne eheliche Männliche Leibs-Erben» halna meg, második fiát teszi successornak «und also fortan allezeit auf den ältesten aus unsern Söhnen, Erben und Nachkommen und derselben eheleiblichen Männlichen Erben» stb.1 Még korábbi időre visszamenve ott van I. Ferdinandnak, a Habsburgok külön osztrák ága megalapítójának, 1554. február 25. házi rendje, a hol bizonyos Afterlehe- nek visszaszállásáról intézkedvén, mindég eheliche Leibserbent említ az osztozkodásnál.2 Majd ugyanannak a végrendelete3 1543. junius 1-ről. Ebben ő felosztja országait gyermekei közt, s Magyarországot és Csehországot legidősebb fiának hagyja. (Természetesen ez csak a család körére szóló rendelkezés.) S itt azt mondja: «Ob und so fern aber bemelter Unser Sohn, Max- milian . . . ohne eheliche Leibes-Erben todts vergienge . . . következzék másik fia Ferdinánd és így tovább. Megállapítja a leányok örökösödését arra az esetre ha «alle unsere Söhne ohne Eheliche Leibeserben mit Todt abgingen». Ez időtájt Y. Károly 1540. május 7-én kelt okiratában, melyben Elszászról s nehány más területről Ferdinand s örökösei javára lemond, ezt olvassuk : «... und nach seiner Lieb (t. i. Ferdinand) tödtlichen Abgang . . . sollen dieselben Lande . . . auf seiner lieb Eelich Leibserben und Nachkommen fallen».4 Ugyanez időtájt, 1546-ban, I. Ferdinand leányát, Annát а bajor Albrechthez adván nőül, a házassági szerződésben kiköti, 1 L. Schnitter Y-te Abhandlung aus dem oesterr. Staatsrechte 520. i. a Schrötter i. m. 464 1. 3 U. o. 364. s к. 1. 4 U. o. 203. 1. 30
