Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
31 hogy ez renunciáljon «soll . . . allein gegen Uns, und Unseren Söhnen und derselben Erben, männlichen Stammens, ehelich gebühren verzeichen». A renunciácio meg is történt, s ebben többek közt azt mondja: «wo Unser gnädigster lieber Herr und Vatter, der röm. König, auch Unser fräundliche liebe Bruder, und derselben eheliche männliche Erben und Nachkommen Mannspersonen ohne eheliche männliche Leibeserben abgingen», akkor öröklési joga érvényesülni fog.1 Fenmaradt Miksa császárnak egy tervezete az osztrák tartományoknak királysággá való egyesítéséről, unokája, Ferdi- nánd számára2 3 ebben azt mondja: «ita tamen semper post te, Bex Ferdinande, Masculus ex te et descendentibus tuis legitimo matrimonio progenitus in Begno Austri« succedat ... et quod idem servetur in aliis quibuscuncque Primogenitis Masculis legitimis et naturalibus ex legitimo matrimonio progenitorum descendentibus; si vero tuus, Ferdinande Вех primogenitus legitimus naturalis filius sine filiis decedat: succedat in praedicto Begno tuo Austri« secundogenitus legitimus et naturalis filius tuus ... és ha nem volnának .. . admittatur ad regnum priedictum Austriae proximior legitimus et naturalis descendes ex Masculis Legitimis et Naturalibus tui sanguinis». Még korábbi időről említhető IV. Károly császárés Albert és Lipót osztrák herczegek közt kötött kölcsönös örökösödési szerződés megújítása 1366-ból8 a hol mindenütt ehelich Kind, eheliche Leibserben nélkül való kihalás a föltétele a másik öröklésének. Ezekkel a tényekkel szemben azt megállapítani, hogy az uralkodóházban mégis el volt fogadva és ismeretes volt a csak fejedelmi családok, a hoher Adel, tagjaival köthető egyenrangú házasság intézménye és követelménye 1723-ban s az már akkor hosszú gyakorlaton és szokáson alapult, alig lehet. Mert a midőn a leggondosabban szerkesztett írott családi szabályok folytonosan a törvényes házasság kellékeit hangoztatják és csakis azt, akkor mégis azt állítani, hogy a fenti értelemben vett egyen1 Pragm. Archid. II. St. 87. 1. 2 Schrötter i. m. 193. 1. 3 Pragm. Archid. III. 338. 1. 31
