Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
Baracs Marczel dr.: T. teljes-ülés! A szőnyegen levő reformkérdés a hazai szellemi élet nagy terét kívánja újjá alakítani, sőt — mivel az állami intézmények nyújtotta kereteknek a functiókat végzők adják meg a tartalmat — ezeknek uj alapon nevelése, tudásuk színvonalának emelése végső eredményben az állami közigazgatásra és jogszolgáltatásra is lesz hivatva regenerálólag kihatni. Ily reformok évtizedek sorára hoznak létre megállapodást és ezért szükséges, hogy azok a kísérletezést lehetőleg kerülve, úgy alapelveikben, mint részleteikben methodikus előkészítést nyerve, alkottassanak meg. Az egyedül helyes módszert pedig abban keresem: elsőbben is megállapítjuk a feladatot, melyet a reform megoldandó lesz, kitűzzük a reformideált, azután ehhez szabjuk az eszközöket, melyekkel azt elérni akarjuk. A reformnak ideálját pedig oly tanulmányi s vizsgarendszerben találom, mely az állami feladatok betöltésére hivatottaknak lehető legmagasabb elméleti előképzését biztosítja. Minél tökéletesebb a közigazgatási s a szorosabb értelemben vett jogászi karnak tudása, annál megbízhatóbb lesz a közigazgatási és jogszolgáltatási szervezetnek működése. A kellően tanult és nevelt jogászságra vár a magyar jogállam kiépítése. Annak az állami érdeknek azonban, mely a legmagasabb elméleti előképzéshez fűződik, megegyeztetnie kell azzal a másik állami érdekkel, mely a kellő számú sucerescentiának biztosítására irányul. Az elméleti maximum ebben találja az ő gyakorlati regulátorát. Ennek a két erőkarnak eredőjében keilend tehát mozognia a kereseti reformnak, mely legtökéletesebb akkor lesz, ha a nélkül, hogy a succrescentiát veszélyeztetné, a 274
