Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
65 Kováts Gyula: Az nehéz ! Nagy Dezső: . . . hogy annak abból a tárgyból áttekintése legyen, annak alapvető institutumait megismerje; tartózkodjék a tanár attól, hogy a főkollégiumoknál egyes kérdésekben elmerüljön, hanem a főbb vonalakat adja elő és ez által nyerje meg azt az általános nagy bázist a hallgató, a melyen azután tovább építhet. S ha ezt ezen a módon elérjük, akkor mi következik tovább ? Az, hogy annak a fiatal embernek még ideje is marad, specziális kollégiumokkal, haszonnal is foglalkozni. Ez utóbbiak részben összeköttetésben lehetnek a szemináriumokkal és magukkal a praktikumokkal is. Speciális kollégiumokkal igazán és hasznosan csak ekkor foglalkozhatik a hallgató, mert az illető tárgyak minden részéből bir már a szükséges előismeretekkel és ekkor lesz a speciális kollégiumoknak az a feladatuk, hogy megmutassák annak a fiatal embernek azt a tudományos módszert, annak szabályait, a melyek, ha ő a tudomány terén kutatni, magát mélyebben kiművelni akarja, ennek a mélyebb tudományos képzésnek elérésére szem előtt tartandók. Sőt egy másik nagyon fontos körülményre is kell utalnom. Igen jól emlékszem reá, hogy ezen speciális kollégiumoknak még egy kitűnő hatásuk van, az nevezetesen, hogy az a fiatal ember igazán kedvet kap a tudomány műveléséhez, mert ha egy tanár szépen, a maga szenvedelmével, nagy készültségével bevezeti azt a hallgatót a tudomány titkaiba, akkor úgyszólván mindnyájában egy-egy jövendőbeli tudóst nemz, mert ez abban a pillanatban megragadja az ő lelkét és ellenállhatatlanul viszi őt a további kutatásokra. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy a szabadságot hogy magyarázzuk helyesen és hogy nem kell magyarázni: szerintem az a beosztás, hogy a főkollégiumokon kik és milyen sorrendben hallgattassanak, tisztán a methodus kérdése. Én arra a gymnasiumból kikerült fiatal emberre soha sem bíznám azt, hogy maga válaszsza meg tantárgyait és azok hallgatásának sorrendjét. Az az ifjú sokszor a hátulján kezdi hallgatni a tárgyakat, á midőn azoknak alapvető fogalmairól még ideája sincsen és ebből valóságos össze-visszaság, zavar keletkezik az 249
