Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
56 gyakat és levizsgáznak, miattuk egyetem akár sohasem létezzék. Bátran el merem mondani, hogy azon 80—40 hallgató kedvéért van jóformán ez az egyetem; a többi 2500 miatt akár teljesen eltörölhetnék és egyszerű examináló bizottsággá alakíthatnák az egyetemi tanári kart. Az a kérdés ily körülmények között, hogy vájjon az az egyetemi oktatás, a melyhez oly szép eszményeket kötünk, eléri-e czélját. Ez az egyetemnek tulaj don- képeni magasztos ezélja? Korántsem. És itt még egy sajátságos körülmény merül fel, nevezetesen az, hogy miután egy egyetemi tanár — nem tudom, talán megerősítik -—• évenként különféle vizsgálatokon 5—6 száz hallgatót vizsgál meg a saját tárgyából, a feladni szokott kérdések rendszerint ismétlődnek, és így természetesen a feleleteknek is ismétlődniök kell, mert mindenik tanárnak meg van a maga különös gusztusa, a melylyel ő saját meggyőződése szerint merít és ha az illető «Schlagwort»-ot az a hallgató eltalálta, akkor igen jól felelt, bár meglehet, hogy a tárgy többi részéből, de sőt magából a tárgyból egyáltalán vajmi gyenge készültsége van. Ez a compendium szerint való tanulás és akármilyen kitűnő szakember legyen az az egyetemi tanár, akármilyen nagy tudományú ember legyen, lehetetlenség elkerülnie azt, hogy a kérdések bizonyos időkben ne ismétlődjenek. Én nem veszek annyit részt vizsgákon, mint pl. az egyetemi tanárok, de a gyakorlati bírói és ügyvédi vizsgákon van szerencsém examinatornak lenni és azt látom, hogy ott is — bár nem mondom, hogy az ottani examinatorok olyan mély tudománynyal rendelkeznek, mini az egyetemi tanárok — megismétlődnek a kérdések. Ennek azután az a következménye, hogy megszületnek az általam említett compendiumok, de így születnek meg az egyetem mellett különös privát jogi iskolák is. A dolog újabban szerfelett érdekes alakulatot kezd venni. Az ügyvédi kamarához egyszer átirat érkezett valamelyik járásbíróságtól, a melyben ezt a kérdést intézte az ügyvédi kamara választmányához: Egy korrepetitor, a ki ügyvéd, beperelt egy másik ügyvédet hogy a vizsgára való előkészítés díját fizesse meg. Ez a tisztelt hálátlan tanítvány akkor azzal a kifogással állt elő, hogy ez turpis causa és így nincs az illetőnek kereseti joga. így lerántotta azt az intézetet, 240
