Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
olyan kézbe kerülne, a mely talán kevésbbé volna magyar nemzeti : ebben az esetben a mi állami életünk is éppen a jog terén, a mely leginkább szolgál a nemzeti akarat és j ellem kidomborítására, micsoda veszedelmes irányzatoknak volna kitéve ! Nem szólok arról, hogy ezen az úton egyéb reactionárius irányzatnak is a lehető legnagyobb mértékben volna a jogi oktatás kitéve. A jogi akadémiáknak nálunk még egy másik, különös jelentősége is van. Analógiául szolgálhatnak e tekintetben a német- országi viszonyok. Ott a különböző egyetemek egymással versenyre kelnek, és éppen ezért ott a felsőbb oktatásnak, a haladásnak egyik fő mozgatója ez a verseny, a mely a különböző partikuláris államok egyetemei között kifejlődik. Ha minálunk az állam ezt is concentrálja, akkor ezen üdvös verseny lehetősége megszűnik. Ha vannak akadémiáink, — akár protestánsok, akár katholilmsok; — ha vannak állami akadémiáink és felső tanintézeteink: ez esetben e különböző intézetek egymással igenis nemes versenyre kelhetnek, de természetesen csak akkor, hogyha ezen verseny előfeltételei megvannak, és pedig olyan mértékben, mint a hogy az állami intézeteknél meglehetnek. Ez az, a mit ezen javaslat is contemplál. Egy másik igen fontos körülmény az, hogy ezen akadémiáknak történelmi alapjuk lévén, ezek gyökereiket tulajdonképen az illető felekezetbe nyújtják be, és azokat onnan kiszakítani nagyon nehéz, mert ez számos nagy felekezeti érdeket is érint, már pedig tudjuk, hogy a felekezeti kérdések felidézése a jelen helyzetben egy csöppet sem volna időszerű. De egy másik kérdésre is kénytelen vagyok reflektálni, a melyet a múlt alkalommal Márkus Dezső t. tagtárs úr hozott fel, a ki azt mondta, hogy ezen akadémiák jóformán egy országrészen vannak concentrálva; hogy a kassai, debreczeni, eperjesi, sárospataki akadémiák mind egy csomóban vannak. Ezt én nem tartom nagy bajnak, mert épen azon vidékeken fejtik ki ezen akadémiák áldásos működésüket, a hol a magyar kultúrának valósággal őrt kell állania, és ha fel is szokták minduntalan hozni Máramarosszigetet, mint a leggyengébb jogakadémiák típusát — én azt tartom, hogy ha Máramarosszigeten pl. nem volna akadémia, azt föl kellene ott állítani. A máramaros53 237
