Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
54 szigeti ref. akadémiának, mint ilyennek, nemzeti tekintetben is óriási mértékben üdvös hatása van az ország északkeleti sarkában. Ezeket a helyeket, a melyeket a történelmi fejlődés avagy szerencsés véletlen hozott létre, nem lerombolni, hanem ellenkezőleg azon niveaura kell fejleszteni, hogy hivatásuknak megfelelhessenek, úgy, a mint azt a mai kultúra megköveteli. E tekintetben is helyeslem s javaslat intenti óját. Eendkívül hosszú időt venne igénybe azon kérdésbe bocsátkozni, hogy az egyes részletek tekintetében a javaslat eltalálta-e a helyes utat. A fentebbiek képezik azon általános szempontokat, a melyekből a javaslat intentióját a magam részéről egészen helyesnek, elfogadhatónak és olyannak tartom, a melyet meg kell valósítanunk. A mi a kérdés általános áttekintése után annak nevelési és oktatási vonatkozásait illeti, ezekre vonatkozólag a következőkben vagyok bátor nézeteimet előterjeszteni. 1874-ben volt az, a midőn a jogi oktatás terén az ügyvédi rendtartással kapcsolatosan nagyobb szabású reformok léptettek életbe. Sokat vártunk ezen 1874: XXXIV. tcz.-től. A praxisnak meghosszabbítása, a kötelező doctorátus, stb. mindezek olyan dolgok voltak, a melyeknek egyrészt az volt a czéljuk, hogy a színvonal emeltessék, másrészt, hogy az ügyvédi pályára való tódulás megnehezíttessék. Nézzük, mit értünk el azóta ? Nem mondom, hogy az állapotok nem javultak, de egy tényt konstatálnom kell, nevezetesen azt, hogy az elégedetlenség azon idő óta is folyton-folyvást nő. Hiszen ha elégedetlenség nem lett volna, és nem tekintették volna az úgyszólván tűrhetetlen állapotokat, akkor ma nem volnánk itt együtt és akkor 1874. óta, vagyis 28 éven át nem hangoztattuk volna folytonosan a jogászgyüléseken, a jogászegyletben, az ügyvédi kamarákban, a miniszteri enquéteken a jogi oktatás reformját. Tény az, hogy olyan jobbulást, a mely csak némileg türhetőbbé tenné az állapotokat, és a mely jobb jövővel biztatna, egyáltalában nem észlelhetünk ; mert mi lett az akkori intézkedések eredménye ? Az, hogy az egyetemi tanárokat — hiszen közismert dolgokról beszélek — túlságosan lekötötték a vizsgák; tulajdonképeni hivatásuknak nem élhettek; az egyetem, a mint mondani szokás, valóságos ti vizsgagyárrá» változott, és az időbeli rendkívüli Ü38
