Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]

egyenjogú házasságból származó utódait megilletik, sem hitvestársát, sem ezen házasságából remélhető gyermekeit és azok utódait meg nem illetik és általuk sem nem igényelhetők, sem nem igényelendők. «Különösen elismerjük, — mondja — és még világosan is kijelentjük, hogy a fentemlített házasságunkból származó gyermekeinket és azok utódait, miután ők nem tagjai a legmagasabb uralkodóháznak, nem illeti meg a trónöröklési jog a birodalmi tanácsban képviselt királyságok- és országokban, tehát'* **' az 1723 : 1. és 2. tcz. értelmében a magyar korona országaiban sem és azok a trónöröklési rendből ki vannak zárva.e A miniszteri indokolás csak annyit említ, hogy «e nyilatkozat, mely a trónöröklésre nézve lemondást nem tartalmaz, az 1723: 1. és 2. t.czikkben megállapított trónöröklési rendet nem módosítja, attól el nem tér és annak a trónöröklési rendre vonatkozó határozmányaival teljesen megegyezik». Itten tehát a vitás kérdés bővebb analízisét nem találjuk. E fölfogásnak részletes indokolását a képviselőházi vita folyamán Széli Kálmán és Szilágyi Dezső fejtették ki. Mindkettő azon álláspontra helyezkedett, hogy az u. n. házi törvények semmi tekintetben és módon sem jogforrások a mi közjogunkban'*''*' és Szilágyi megállapította azt a tételt, a mi különben az ő szövegezése szerint a törvénybe is belekerült, hogy «a trónöröklésnek az 1723 : 1. és 2. t ez.-ben foglalt szabályozása, úgy keletkezése, mint feltételeire és tartalmára teljesen önálló és hogy minden a trónöröklés körébe tartozó kérdések annak rendeletéi szerint itélendők meg». Ennélfogva az egyenjogú házasság kívánalma nem is a házi törvényből vezettetik le, hanem másból.

Az egyik fölfogás szerint szokásjog alapján elfogadott ná* Azért nem «tehát» mert a jogalapja az örökösödésnek itt nem az osztrák jog, viszont igazolt annyiban a «tehát», mert az osztrák uralkodói minőség minősítvény és föltétel az 1723-iki törvény szerint a magyar trónon egy nőági királyra nézve.

** Széli: «Az uralkodó háznak ezen házi szabályzatát én nem tekintem jogforrásnak.» Majd: «kijelentem habozás nélkül, hogy abban a házi szabályzat gyűjteményben nem foglalhat és nem foglal helyet semmi olyan, a mi az 1723. tozikkkel ellentétben állana. Mert a trónöröklési rendet Magyarországon kizárólag ez a t.-cz. szabályozza.» L. Kpvh. Napló 1900 okt. 31. ülés 201. 1.

25

25