Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]

És, hogy nem jelenti azt, mutatja ezeken felül még az hogy azokban a törvényekben, a melyek új királyok trónra lépéséről és megkoronázásáról szólnak, és a melyeknek bevezetésében elő van adva, hogy az illető király elődje után a trónra következett, soha sincs a magyar királyi székre lépés azzal indokolva, hogy ő az osztrák főherczegség legitim successora, a mi pedig el nem maradt volna, ha az 1723 : 2. tcz. úgy rendelkezett volna, mint Jászi értelmezi.

Ezek után még egy körülményt említek meg, a mely ugyan nem döntő fontosságú, de a melynek bizonyos ereje mégis van a Jászi-féle tétel megczáfolásában. Ez a 7. §-nak a pontozása (interpunctatiója). A Corpus Jurisnak kezemben volt példányaiban mindenütt a következő pontozást láttam : descendentes, eorundemque legitimos, Вошапо Catholicos successores utrius- que sexus Austriae Archiduces. E mellett a pontozás mellett a successores valóban kapcsolatba hozható az Austriffi Archiduces- szel. Az 1723. évi törvények eredeti, kézzel irt, és Károly által aláirt példányában azonban, mely az Országos Levéltárban megtalálható (Diaetalia: Ladula M., Fasciculus Z.), ettől eltérő a pontozás. Ott a mondat így van pontozva : descendentes, eorundemque legitimos Eomano-Catholicos successores, utriusque sexus Austria? Archiduces. Ily pontozás mellett a legitimos roman o- catholicus successores tartozik össze egyrészt, másrészt az ut- viusque sexus Austriae Archiduces. De akkor a successores nem vonatkoztatható az Austriae Archiduces-re, s még kevésbbé a legitimos. A mondat értelme akkor ez: átviszik Károly stb. leszármazóira, ezeknek törvényes római katholikus utódaira, mind a két nembeli osztrák főherczegekre. A mindkét nembeli osztrák főherczegek pedig, a melyekről itt a törvény szól, nem jelenti az uralkodó főherczegeket azon okoknál fogva, a melyeket itt mindjárt ki fogok fejteni.

Ezzel el is jutottam utolsó érvemhez a Jászi-féle felfogás ellen, a mely azután átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy ha az Austri® Archiduces nem az uralkodó főherczegeket, a successores nem az osztrák főherczegségben utódokat jelenti, mit jelent tehát ? Ez az érv, ha megáll, a legerősebb érvem; de mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ez alkalommal az 1723: 2. tcz. 5., 6. és 7. §-ainak egyes rendelkezéseit olyképen értel105 2*

19