Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]
18 vagy ellentmondása a Jászi-féle értelmezés mellett minden esetre megmarad, már pedig azt az 1723 : 1. és 2. tczikk alkotójáról még sem lehet feltenni minden terjengősség és dagályosság mellett, hogy ne akart és ne tudott volna logikus lenni. Felesleges intézkedést lehetne tulajdonkép abban is látni, hogy a legitim suecessorság mellett a törvény az utriusque sexust is megemlíti. Ha az osztrák főherczegségnek legitim suc- eessora a nő is, Jászi értelmezése szerint a nő főherczeg magyar trónutód volna, ha az utriusque sexus nincs is a törvényben. Azonban az ellen megint azt lehetne felhozni, hogy az utriusque sexus itt azért van kiemelve, mert eddig a nőág a magyar királyi székben nem örökösödött. A törvénynek egy más helye is a Jászi-féle értelmezés ellen szól. A 2. tcz. 10. §-a előírja, hogy az előbbi.módon elfogadott mind a két nemű örökösök és utódok ezt az öröklési rendet minden koronázáskor megerősítsék. A törvény midőn megjelöli, hogy kinek kell ezt tenni, következőkép szól: praevio modo declaratos Haeredes et successores Arehiduces Austriae. Ha a 7. §-ban levő legitimos successores Arehiduces Austriae kifejezést lehetne is lígy magyarázni, hogy a magyar királyi szék azt illeti meg, a ki az osztrák főherczegségben utód, nagyon furcsa értelmezés jönne ki abból, ha a 10. §-beli successores Austriae Archiducest is így magyaráznának. Mert akkor az osztrák főherczegségnek utódait kötelezné a törvény arra, hogy koronázáskor a megállapított trónöröklést az ország jogaival és szabadságaival együtt megerősítsék. így azonban az a törvény egészen elfeledkezett volna arról, hogy magyar királyság is van, akkor a törvény szerint a magyar királyság annyira felolvadt volna az osztrák főherczegségben, hogy már nem is a magyar királyok által erősíttette volna meg az ország jogait és szabadságait, hanem az osztrák főherczegekkel, mint olyanokkal. Hol maradt akkor az a közjogi önállóság, melynek fentartását annyi előszeretettel szoktuk az 1723: 1., 2. és 3. tcz.-nek tulajdonítani! ? Ha pedig a 10. §-ban a successores Austria1 Arehiduces nem jelenti az osztrák főherczegségben való utódlást, akkor nem jelenti azt ugyanaz a kifejezés a 7. §-ban sem. 104
