Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
Dr. Szakolczay Árpád : Mélyen t. teljes ülés ! A t. előadó úr felolvasásában különösen egy passus ragadta meg figyelmemet, a melyben azt mondja, hogy a törvénytelen gyermekek intézménye azért tartandó fenn, mert azok a társadalmi törvények ellenére mintegy társadalmi vétségből eredő- leg nemzettek. És itt van a kérdés sarkpontja. Mert a kérdés az, bűnösök-e azok, a kiket a törvény törvényteleneknek nevez ; a második kérdés az, vájjon büntetés illeti-e őket. Hogy ártatlanok-e, ez azt hiszem, kérdést egyáltalában nem képez. Az sem képez kérdést, hagy a törvénytelen gyermekek a törvényesekkel szemben hátrányban vannak ; az sem képez kérdést, hogy a törvénytelen gyermek elnevezést és e statusnak terhét és szégyenét egy egész életen viszik keresztül. Ha tehát ez így van, miféle indok hozható fel? Hogy az állam-raison, a házasság jogintézménye, ezt így kívánja ? Nos hát ez az elv határozottan ellentétben van minden jog- s államfelfogással. Ha egyszer felállítottuk az állam-raison elvét; ha egyszer azt mondtuk, hogy ártatlanok büntethetők és bűnhődjenek az állami érdek, az állami ezél és az állani intézményért: akkor keresztültörtünk a jogállam felfogásán; megsemmisitjük azt a felfogást, hogy a jogállam egyképen nyújt védelmet alacsonynak és magasnak, ha bűnt, ha a törvények ellen irányuló cselekményt nem követett el. Milyen felháborodást okozna az, ha a büntetőbíróság elitélne egy ártatlan embert indokaiban felhozva azt, hogy ezt az ártatlan embert azért kellett elitélni, mert ez az államnak, a tulajdon intézményének, a házasság intézményének hasznára van! Ha ebből indulunk ki, soha a jogállam fogalmához elérni nem fogunk. Egyáltalában nem kell megijednünk attól, hogy ezt a tételt a gyakorlatban keresztülvigyük. Mindaz a haladás, a mit az emberiség eddig elért, csak úgy volt elérhető, hogy a 63
