Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
50 jól tudjuk, hogy a t. előadó úr sem fogja elérni azt a tündért, mert az is magasabban van, mint a hegyorom és mi mégis szorítjuk őt előre; mert ezen a hegyen, az emberiség fokozatos felemelése érdekében vívott küzdelemben az elülállók haladása az elmaradottaknak is javára válik. Az ember, mint állatfaj ezen a földgolyón egy véges lény. Bizonyos, hogy később született, mint a föld és előbb is fog meghalni nála, de bizonyos, hogy ennek daczára kétségtelen hivatása, hogy önmagát tökéletesítse. Ezt csak úgy érheti el, ha saját erkölcsi világnézetét folytonosan nemesíti. Ezzel legyen szabad befejeznem. A minden más erkölcsöt magával emelő vagy sülyesztő nemi erkölcsiség kérdése ez s azért a törvénytelen gyermekek helyzetének gyökeres javítása feltétlen erkölcsi követelmény. Követelménye annak, hogy egy magasabb erkölcsi elv érvényesüljön a társadalomban. Mi nem támadjuk a t. előadó úr javaslatát, hanem kérjük és esedezünk hozzá, a ki magasabb polczra jutott a magyar jogászságnak azon a hegyén, a melyen mi is mozgunk : engedje meg, hogy mi ebben a kérdésben a magasabb erkölcsiségü lépcsőfokok elérése és elfoglalása végett előreszoritsuk és arra kérjük, hogy haladjon még egy pár lépéssel följebb; vegye fontolóra és kisértse meg nagy befolyásánál és tekintélyénél is nagyobb tapasztalatai és tudása segélyével gyakorlatilag keresztülvinni azt, a mit mondtunk és a mit, ha meg méltóztatik engedni és az idő és az egylet más feladatai megengedik, részletesebben fogok még kifejteni. ÖO
