Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
Sipőcz László dr.: T. teljes ülés! Múltkori felolvasásomat követő remek beszédeikben Márkus Dezső és Várady Zsigmond t. tagtársaink érdemen felül tüntettek ki előadásom beható méltatásával. Kedves kötelességemnek tartom különösen köszönetét mondani nekik azért a meleg elismerésért, amelylyel az elhagyott gyermekek érdekében hi vata- losműködésembenkifejtetttörekvéseimet méltányolták, valamint azt a törekvésemet, hogy a polgári törvénykönyv tervezetében a törvénytelen gyermekek jogállását a maival szemben minél kedvezőbbé tegyem. És kell, hogy ez a köszönet annál bensőbb legyen, mert előadásom fogyatékosságával, érzem, meglehetős csínján bántak el. Igaz, hogy a magvas érvek egész rajával és ékesszólásuk hatalmával derekesan megostromolták azt a válaszfalat, a mely minket egymástól elválaszt, de én azt hiszem, hogy az általam kifejtett alapelvek az ostromot kiállották. Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni ezt a kijelentésemet. — Nem suhantam el könnyelműen az általuk felhozottakon. Az ő meleg emberbaráti szeretettől áthatott lelkes eszméik az én szivemig is elhatoltak. Az ő eszméik ismételt lelkiismeretes megvizsgálása engem mégis megerősített abban a meggyőződésemben, hogy a társadalomnak nagy érdekei, sőt maguknak a törvénytelen gyermekeknek érdeke is nem az ő eszméik, hanem az én felfogásom diadalát követelik. Mielőtt azonban a múltkori felszólalásomban kifejtett alapelveknek a felhozott ellenérvekkel szemben további megvédésébe bocsátkoznám, méltóztassék megengedni, hogy a múltkori felszólalások némely kijelentéseire reflektáljak. Márkus Dezső t. barátom a többi között azt jegyezte meg, mintha én azt vitattam volna, hogy mert a törvénytelen gyermekek sorsa sokszor volfcaképen sokkal kedvezőbb, mint a sze4Л 51
