Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
49 évek során át éltek igy vadházas viszonyban, de az e viszony előtt született törvényes gyermekek a később született s tulajdonképen törvénytelenekkel égyenlő elbánásban részesültek és ma a két atya kétféle gyermekei mind a négy szülő közös akaratával helyeztetnek származásuknak megfelelő anyakönyvi állapotba. Méltóztassék megengedni, hogy befejezésül csak egyetlen egy képpel tegyek még összehasonlítást. A franczi a Bochegrosse-é ez a kép, melyen egy emberlepte hegyorom van a néző elé tárva. Erre a hegyre törekszik minden ember; mindenki a csúcsra iparkodik feljutni, nem a hegy csúcsának kedvéért, hanem azért, mert a hegy felett, a hegy csúcsán állónak is elérhetetlen magasságban egy gyönyörű szép nő, egy tündér lebeg. Az emberek öldökölnek. Pisztolylyal, késsel, ököllel, foggal s mindenféle módon marnak, gyilkolnak a tömegek csak azért, hogy a hegyen minél magasabbra emelkedhessenek és a kik alól vannak, nem látják, hogy lehetetlen feljutniok, ha az őket közvetlenül megelőzőket megölik is, mert akkor megint uj embereket fognak találni maguk előtt, a kik nem engedik őket tovább haladni. Még kevésbbé látják, hogy lehetetlen a czélt elérniük, mert feltéve, hogy a csúcsra jutnak is fel legalólról, akkor sem fognak a szerencse magasan lebegő tündéréhez hozzájuthatni, mert az számukra elérhetetlen. Ezzel azt akarja a festő saját bevallása szerint érzékiteni, hogy a modern társadalom birvágya s az annak érdekében túlhajtott küzdelem egy elérhetetlen és helytelen törekvés és ezt a czélt a művész, gondolom, el is éri. Azt hiszem, igaza van abban is, hogy ez a kép csakugyan sajnosán jellemzi a mostani intelligens osztályok szellemi életét és legalább is egy jelentékeny csoport törekvéseit. De mi, a kik humanisták és jogászok vagyunk és idealisták és radikálisok, legalább némely kérdésben radikálisok: mi ismerünk egy másik hegyet és egy másik küzdelmet a hegy csúcsa felé való haladásban. A külömbség köztünk az, hogy mi nem gyilkolunk azért, hogy magasabbra emelkedjünk, hanem taszítjuk az előttünk levőket, hogy ők jussanak magasabb nézőpontokra. Ne vegye rossz néven a t. előadó úr ; mi mindent el fogunk követni, hogy őt a hegy csúcsának elérésében előreszo- ritsuk, mert ami hegyünk csúcsa felett szintén egy gyönyörű tündér áll : az emberi faj tiszta erkölcsiségének nemes ideálja. Mi 4 49
