Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
46 hogy a törvénytelen gyermeken a jogrend által igazságtalanság nem esik, csak születésük viszonylatának természetes következését szenvedik : azt gondolom nem fogadható el, mert születésétől sőt fogantatásától kezdve az egész vonalon mindenütt igazságtalanság esik rajta. Megszületvén, ki kell mennie oly idegen körbe — az esetek többségében még az anyától is idegen körbe, — a melyben az elpusztulás veszedelme fenyegeti. Ha ezt a veszedelmet kikerüli, akkor azon arányban, a mint fejlődik, mindig fokozottabban érzi társadalmi helyzete kényszerű súlyát; soha sem lesz képes élvezni azokat az előnyöket, a melyek a törvényes gyermekeket tisztán csak eme helyzetéből folyólag, a nélkül, hogy az apa bármit is cselekednék, már megilletik. Meghal a törvényes gyermek atyja, de él a név és az atya minden rokona, barátja, erkölcsi kötelességének tekinti, hogy azt a sokszor nem is kérő gyermeket támogassa, istápolja s az élet utjain vezesse. A törvénytelen gyermek, ha néha ezer veszély Scylla és Charybdis-éből kiszabadulva, felnő, soha semmit sem kap mindebből; se saját családjának, se családjához az életben hozzátartozott embereknek támogatása, szeretete, védőszárnya nem ismert tényezők az ő részére. Azonban az az álláspont, hogy ha ily módon ezen változtatni kell: vegyük bele a törvénytelen apa családjába, az azt gondolom, az előadó úr álláspontjából, amaz álláspont elfogadható része folytán kimondhatatlan. Ezen a ponton vele együtt érzek és itt gondolnám felállitandónak a harmadik álláspotot és ezt ajánlom nagybecsű figyelmükbe. Bőszemről feltétlenül óhajtandónak tartanám, hegy a törvénytelen gyermekek helyzetén örökjogi- lag és családjogilag radikális, gyökeres változtatások történjenek. Atyai kötelességeket adnék a törvénytelen apának; minden jogot megadnék a törvénytelen gyermeknek azzal együtt, hogy a megadott jogokat követelhesse maga-magának ; de nem adnék jogokat a törvénytelen apának, mert eme jogokat tulajdonképen nem érdemli, épen mert törvénytelen. Igaza van e részben a t. előadó úrnak; elvenni a gyermeket anyjától és azt mondani neki: «En, a törvénytelen apa fogom majd gondodat viselni», ez az anya további méltatlan büntetése volna. Viszont azt mondani, hogy az a törvénytelen gyermek ne örököljön az apa után, ez a törzsszervezet előtti világrendbe és az egyházi 46
