Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
i A tételes jogok legtöbbje ugyanis a törvénytelen gyermeket kitaszítja nemcsak az atyja, de némelyik még az anyja családjából is. Pedig igazságtalanság, hogy az ártatlan gyér- / mek szülei vétke miatt lak ölj on, és csak azért, mert a szülők! az emberi törvény követelte házasságot megkötni elmulasztották, a törvénytelen gyermek joga kisebb legyen, mint a törvényesé. A természet rendje és így joga szerint is a házasságon kívül született gyermeket is azoknak kellene eltartani, felnevelni | és jövőjéről gondoskodni, a kik nemzették, vagyis nemcsak a szülő anyának, hanem a nemző atyának is és meg kellene illetnie velük és minden rokonukkal szemben minden a vérközösségből származtatott jog, mert mindegyiküknek természetileg ép úgy a vére, mintha törvényes ágyból származott volna. És mégis némelyik jog még kutatni sem engedi az atyának kilétét és egészen könyörületességére bízza, hogy mit tegyen érte. Más jogok legfeljebb arra kötelezik az atyát, hogy szűkös, nyomorúságos tartást juttasson gyermekének és egészen a szegény, megcsalt és megvetett anyára zúdítják a gyermek eltartásának és felnevelésének elviselhetetlen terhét. Atyja nevéhez, vagyonához a természetes gyermeknek nincs jussa; őt oltalmazni, képviselni az atya nem köteles. Anyjától kapja ugyan nevét, de néhol még ezt sem, mert az anya büntetlenül megtagadhatja, sőt ebben régebben a lelenczházak segédkezet is nyújtottak neki. A gyermek érdekének jogczimén pedig némely jog az anyát még a gyermeke gondviselésének természetes jogától is megfosztja, illetve kötelességétől menekülnie neki alkalmat nyújt. Hazai jogunk is érezteti a házasságon kívül született gyermekkel, hogy fogantatása a társadalom erkölcsi rendje ellen elkövetett merénylet volt. Nem bocsátja be sem atyja, sem anyja családjába. Csak az anyjáé, de neki is a törvényes mellett csak mostoha gyermeke. Joggyakorlatunk ugyan az atyaság kutatását megengedi, de csak arra kötelezi az atyát, hogy természetes gyermekét addig, míg 12—14 éves lesz, nyomorúságosán eltartsa, azontúl az eltartásának terhe egészen az anyára nehezül, melytől a társadalom könyörületessége csak akkor menti fel, ha ő maga 4
