Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
is nyomorba jutott, vagy szenvedéseitől megszabadította a halál. * Örökjoga törvényes örökösök, vagy az ingadozó joggyakorlat szerint, legalább leszármazó törvényes örökösök létében, még anyja után sincs. Az igaz, hogy a szülőknek sem igen ad jogokat a gyermekkel szemben. Nincs örökjoguk egyiküknek sem vele szemben. Szülői joga a természetes apának csak annyi van, hogy legújabb törvényünk szerint az általa elismert fiának saját vallásában neveltetését követelheti az anyától.** És itt nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet, hogy nagy igazságtalanságnak tartom azt úgy az anya, mint a gyermek irányában. Tanúsága, hogy a politika czéljai végett még a családi szentélyt sem kíméli. Mint lehet követelni, hogy az anya fiát vallásos meggyőződése ellenére annak a férfinak a vallásában nevelje, a ki őt megbecstelenítve cserben hagyta és nemcsak róla nem, de gyakran még gyermekéről sem gondoskodik. Csak abban igazságos jogunk az anya iránt, hogy nem tartja, csupán ballépése miatt méltatlannak arra, hogy gyermekének gondját viselhesse, biztosítván az anyának törvénytelen gyermeke felett a szülői jogot és a törvényes gyámságot. Társadalmunk lelkiismerete azonban már rég megmozdult annak a nyomornak láttára, melybe a házasságon kívül született gyermekeket végzetük sodorja. Bizonyság rá a gyermekvédő egyesületek, az államnak, a községeknek az elhagyott gyermekek nyomorának enyhítésére, testi és erkölcsi elzüllésének meggát- lására irányuló áldozatkész törekvései. A bírói gyakorlat és a gyámi törvény is arról tanúskodnak, hogy jogfejlődésünk határozottan a házasságon kívül született gyermekek jogállásának kedvezőbbé tételére törekszik. A ki pedig jogászaink közül e kérdéssel foglalkozott, majdnem kivétel nélkül mind tarthatatlannak, igazságtalannak nyilvánította a házasságon kívül született gyermekek jogviszonyainak mai állapotát. * L. Indokolás a magyar ált. polg. törvkv. tervezetéhez I. k. 496. és köv. 1. ** 1894: XXXII. t. ez. 5. §.