Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
Dr. Lévy Béla: T. teljes ülés! Mindenekelőtt a t. felszólaló úr utolsó megjegyzésére reflektálva megjegyzem, hogy magamnak is az a szándékom, hogy e törvényjavaslatra úgy általánosságban, mint részleteiben megtegyem észrevételeimet, különösen azért, mert dr. Pap József t. kartársam a javaslattal szemben nem nagyon érvényesítette a kritika álláspontját. Ezúttal azonban megjegyzéseim kizárólag Fodor Ármin biró úr felszólalására vonatkoznak s egyéb mondanivalóimat más alkalomra tartom fenn. Dr. Fodor kollegánk felfogása szerint a perrendtartás törvényjavaslata a szó és irás egymáshoz való viszonyát helyesen szabályozta. Ez nem áll s különösen nem áll formai szempontból. E részben különösen szemembe ötlött az osztrák perrendtartási gyakorlat ismertetésére és méltatására vonatkozó egynémely megjegyzése. A t. felszólaló az osztrák perrendtartásról beszélve többször hangoztatta azt, hogy a törvény maga bizony elég veszedelmes, azonban a gyakorlat a veszedelmeket kikerülte, és a példán indulva azt látszott következtetni, hogy a súly nem annyira a törvény szerkesztésén fekszik, mint a gyakorlaton ; ott a hiányok úgy sem lesznek érezhetők. Ezen szempont érvényesítése ellen, a melylyel, sajnos, a perrendtartás törvényjavaslatának indokolásában is többször találkozhatunk, a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Ha valamely hiba becsúszott a törvénybe, örvendetes dolog és kívánatos, hogy a gyakorlat azt reparálja, de elhanyagolni a törvény szerkesztését, bízva abban, hogy a gyakorlat amúgy is reparálni fogja: ez éppen nem megfelelő eljárás. Áttérve az ügy érdemére, mindenekelőtt az előkészítő iratok kérdése merül fel. E tekintetben Pap t. kartárs iír azon *55
