Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
'01 megjegyzése, hogy a perrendtartás törvényjavaslata nem a tiszta szóbeliség alapján áll, némileg határozottan jogosult. Csakhogy ezt az ö nézetétől eltéröleg hajnak, sőt veszedelmesnek tartom. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a perrendtartás törvényjavaslata pl. már az Írásban beadott keresetnek nagyobb súlyt enged, mint a minőt elvi szempontból megengedni akar. A t. felszólaló úr distinctiója kereset és keresetlevél között éppen ezért nem is áll meg. Ezen elvi álláspontnak ugyanis az volna a következménye, hogy a beadott, illetőleg a jegyzőkönyvbe mondott keresetlevél első sorban valóban az idézést készítse elő, tehát körülbelül hozzávetőleg megjelölje az ügyet; másodszor: az első szóbeli tárgyalás, illetőleg perfelvóteli tárgyalás előkészítésére szolgáljon. Csakhogy a javaslatban ez nincs így, a mennyiben az írásban beadott keresetlevélnek igen sok kérdésben döntő súlyt enged. így felbozatott a kereset magánjogi hatásainak kérdése. Ugyanígy van a hatáskör, de az értékhatár kérdésében is. Bizonyos tehát, hogy javaslatunk a tiszta vagy nem tiszta szóbeliséget itt elhagyja és pedig minden sürgős ok nélkül. Nagyobb baj azonban, hogy a szóbeliség az érdembeli tárgyaláson nem érvényesül kellőkép. A makacssági Ítélettel végződő rövid életű perekben a teljes szóbeliség tényleg nagy apparátus, de minden olyan perben, a mely érdemleges tárgyalás alá kerül, a szóbeliség teljes keresztülvitele a leghelyesebb. Ezt már az a gyakran hangsúlyozott cekonomia is magával hozza. Már a keresetnél is hiba, ha az írástól való eltérést túlságosan vizsgálgatjuk; sokkal helyesebb, ha felperes egyszerűen előadja keresetét. De kérdésünk sokkal nagyobb jelentőségű az előkészítő iratoknál. Az előkészítő iratoknak, a mint mondám, csak az a szerep tulajdonítható, hogy a szóbeli tárgyalást előkészítsék. Tényleg a perek elnyujtására vezetne, ha az egyik fél nem tudná, hogy a másik mit fog előadni a tárgyaláson s a bíróság erről nem tájékozhatná magát; az iratváltás útján ezt a nehézséget elkerüljük. De nemcsak a theoretikus következetesség szempontja, hanem tisztán gyakorlati okok is azt követelik, hogy az előkészítő iratok anyaga a peres eljárás további stádiumában már ne szerepeljen. Az cekonomia elvét sokkal jobban valósítjuk meg, ha a felek mindegyike tájékozva van ugyan arról, hogy a másik fél mit akar mondani, de azért előterjesztéseit összefüggően, az elő256
