Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
57 eltekintve, azt hiszem semmiféle indokot nem lehet felhozni és az előadó úr sem hozott fel mást arra, hogy az írásban előadottakat az ítéletnél figyelembe vegyék e miatt. Már pedig az alig előforduló veszély miatt, a mi az esetek ezrei között talán egyszer fordul elő, koczkáztatni a szóbeliséget, azt hiszem, nem érdemes, nem a szóbeliség tiszta keresztülvitele szempontjából, hanem abból a szempontból, hogyha azt biszszük, hogy a bíróságot a szóbeli tárgyalás jobban informálja, mint az írás, akkor igenis törekednünk kell arra, hogy szóbeli tárgyalás kellőleg megtartassák és üres formasággá ne váljék. Ha tehát azt akarjuk, hogy a peranyag világosan, minden oldalról megvilágítva álljon a biró előtt, akkor azt kell követelnünk, hogy a szóbeli tárgyaláson az egész peranyag elő- adassék és hogy a biró ne gondolkozzék az Ítélet hozatalánál a felett, hogy nincs-e még valami az előkészítő iratokban, a mit figyelembe kellene vennie. Az írásnak másik szerepe, a melyre röviden még ki akarok terjeszkedni, a szóbeli tárgyalás fixirozása körül van. Erre szolgál a tárgyalási jegyzőkönyv, a melyre a t. előadó úr szintén kiterjeszkedett. Pap t. kartárs úr azt mondja a jegyzőkönyvre nézve : «Teljes elismeréssel kell adóznunk a törvényjavaslatnak azért, hogy a jegyzőkönyvelés kérdésénél nem lépett azon térre, a melyen az osztrák perrend mozog és hogy azon ii'ányzatot követi, a melyet a német birodalmi perrend; az sokkal inkább felel meg a szóbeliség kívánalmainak, ha a tényállás nem a jegyzőkönyvben, hanem a iteletben constatáltatik.» Ez a kijelentés csak részben helyes. És itt t. uraim, kissé védelmembe kell vennem az osztrák perrendtartást az előadó úr erős támadása ellen. Magam is akkor, a midőn az osztrák perrendtartás még nem lépett életbe, erős kritikát gyakoroltam az osztrák perrendtartásnak több rendelkezése, így jegyzőkönyvelési rendszere felett is. Bizonyos tekintetben — bevallom — befolyásoltak azok a Kassandra jóslatok, a melyeket úgy Wach, mint az osztrák perrend egyéb támadói az osztrák perrendnek ez ellen a része ellen intéztek. Ezek a jóslatok azonban — kénytelen vagyok bevallani — a gyakorlatban tényleg nem valósultak meg. Az osztrák jegyzőkönyvelés, mint saját tapasztalatomból meggyőződtem, a gyakorlatban nem olyan rósz, a mint azt akkor hittük Í49
