Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
és a mint azt dr. Pap t. tagtárs úr ma is hiszi, ámbár a kérdésnek az osztrák perrendtartásban történt szabályozását ma sem tartom minden tekintetben helyesnek és követendőnek. Sőt t. uraim, kénytelen vagyok bevallani, hogy a perrendtartási javaslat jegyzőkönyvelési módszere a járásbirósági eljárásban nem tér el olyan nagyon lényegesen az osztráktól és ha egyáltalában szemügyre veszszük a különbségeket, a melyeket a javaslat jegyzőkönyvelési módszere, a német és az osztrák jegyzőkönyvelési módszerétől felmutat, én részemről azt hiszem, hogy a javaslat épen oly messze van az egyiktől, mint a másiktól, épen annyira tér el az osztrák törvénytől, mint a némettől. A mi javaslatunk ebben a tekintetben sem a német, sem az osztrák törvényt nem követi, de némi csekélyebb eltérésekkel sommás eljárásunknak jegyzőkönyvelési rendszerét tartja fenn. A javaslat 250. §-a szerint a járásbirósági eljárásban hivatalból jegyzőkönyvbe kell venni a tárgyaláson előadott kérelmeket, a melyek az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére jelentősek és ezeknek módosításait, úgyszintén hivatalból jegyzőkönyvbe kell venni a feleknek az ügy eldöntésére vagy az eljárás menetére nézve lényeges tényállításait és az ellenfélnek ezek valósága iránt tett nyilatkozatait, a felajánlott bizonyítékokra való hivatkozással, tekintet nélkül a felek szóváltásának sorrendjére lehető rövid szövegezéssel. Tehát jegyzőkönyvbe kell venni mindent, a mi jelentőséggel bir. Ez majdnem ugyanazt mondja, a mit az osztrák perrendtartás, sőt az osztrák perrend 444. §-a szerint abban az esetben, ha az érdemleges tárgyalás egy terminuson befejezhető, a biró mellőzheti a tényállításoknak jegyzőkönyvbe vételét és megelégedhetik azzal, hogy azokat az Ítéleti tényállásba vegye. A javaslat még ebben az esetben sem tér el a jegyzőkönyveléstől. Ha tekintetbe veszszük azokat a kautelákat, a melyeket az osztrák törvény ilyen esetben az ítéleti tényállásra felállít, a mely kautelákat azután az osztrák ügyviteli szabályok még nem is tartottak elegendőknek, hanem a 126. §-ban hosszú részletes utasítást adnak a bírónak, hogy miképen járjon el ily esetben (az Ítélet kijavításának határidejében ne is csinálja meg végleg az Ítéletet; hanem csak a fogalmazványt olvassa fel a feleknek, az után a szerint, a mint kijavítja a tényállást vagy nem, kijavíthatja az ítéleti indokolást is), szóval ha mindezeket figye5S 230
