Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
53 kező megjegyzése mutatja: «A207.§. intézkedései szerint az idézéssel közölt kereset megállapításához az u. n. állagosításához megkívánt tényállítások és bizonyítékok hiánya, szóval a keresetnek nem kellő írásbeli előkészítése, költségekben való marasztalást idéz elő, sőt az utólagosan felhozott bizonyítékok esetleg mellőzhetők is». Ez nézetem szerint tévedés. A tényállítások előzetes közlésének hiánya a perrendtartási javaslat szerint ép úgy, mint a mai sommás eljárás szerint a felebbezési eljárásban egyedül csak azt a következményt vonhatja maga után, hogy a felet, a ki a tárgyalást kellőleg nem készítette elő, ha ebből a tárgyalás elhalasztásának szüksége áll be, a költségekben marasztalják. Azonban az, hogy a fél az előkészítő iratban valamely tényállítást nem közölt, sohasem szolgálhat okúi arra, hogy ezt a tényállítást a szóbeli tárgyaláson mellőzhessék. Ez különben világos a 226. §. szövegezéséből és világos abból a szakaszból is, a mely annak következményeit állapítja meg, hogyha a tárgyalás nem kellően készíttetett elő, és a mely világosan megmondja, hogy a kellő előkészítés hiánya csak azzal a következménynyel járhat, hogy a halasztásból eredő költségeket az illető fél viseli. Kiemelem ezt, mert a t. előadó urnák ezt a téves nézetét némileg a budapesti kir. ítélőtábla egyes határozatainak fogalmazása is támogatja, a mely fogalmazás nézetem szerint nem egészen megfelelő. T. i. valahányszor a kir. ítélőtábla a mostani sommás eljárás 33. és 142. § ának alkalmazásával kimondja azt, hogy az utólag érvényesített tényállítások, a melyek az elhalasztásra indokul szolgálnak, figyelembe nem vehetők, ezt következetesen a következő kijelentéssel teszi: «a felebbezési eljárásban azon kérdés elbírálásánál, vájjon valamely bizonyíték utólagosan felhozottnak tekintendő-e, az első bírósági eljárásban ez irányban bekövetkezett mulasztások nem, hanem a félnek csupán és egyedül azon mulasztásai jöhetnek figyelembe, a melyek az írásbeli felebbezést és illetve előkészítő irat beadásával és a felebbezési bíróság előtt tartott tárgyalások folyamán maga a felebbezési bíróság előtt állottak be.» így hangzik például a Imdapesti kir. ítélőtábla 1898 május 13-án II. G. 25. sz. a. hozott határozatának indokolása és ez a kijelentés végighúzódik a budapesti kir. ítélőtáblának valamennyi ilynemű határozatán. Ebben a fogalmazásban nézetem szerint nem megfelelő az, 245
