Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
54 hogy az írásbeli felebbezés és illetőleg az előkészítő irat beadásával beállott mulasztás is a sommás eljárás 33. §-ában foglalt következményeket vonja maga után. Az, hogy a fél a felebbe - zési vagy előkészítő iratban valamit elő nem adott, nézetem szerint nem szolgálhat okul arra, hogy a felebbezési bíróság ma is valamely tényállítást mellőzzön. És tényleg, ha végignézzük a határozatokat, magukban a határozatokban mindig olyan esetekről van szó, a melyekben az illető fél az első, rendszerint pedig a második vagy a harmadik szóbeli tárgyaláson nem hozta fel az a tényt vagy bizonyítékot, a melyet azután a bíróság mellőz. Olyan esetről a melyben a bíróság a felebbezési eljárásban olyan előadást mellőzött volna, a melyet az első tárgyaláson valamely fél előadott, csak azért, mert a felebbezési vagy előkészítő iratban a fél ezt nem adta elő, nekem legalább tudomásom nincs. így tehát maguk a határozatok önönmaguk- ban nem tévesek, azonban az a körülmény, hogy a határozatok indokolásában a budapesti tábla mindig hangsúlyozza azt, hogy a félnek az írásbeli felebbezés és illetőleg elkészítő irat beadásával beállott mulasztása is figyelembe vétetik, már itt a sommás eljárás 33. §. értelmezésénél nézetem szerint könnyen arra a félreértésre vezethet, hogy ez így van, holott nézetem szerint úgy a sommás eljárás szerint, mint a végleges perrendtartás! javaslat szerint ez nincs így. A t. előadó úr továbbá hivatkozik arra is, hogy már a keresetlevél beadása megszakítja az elévülést. Nézetem szerint ez sem változtat azon a tételen, hogy az ítélet csakis a szóbeli tárgyalás alapján hozható meg. Az elévülés magánjogi szabály, a melynek a szóbeliséghez semmi köze nincs. Az elévülést a fizetési meghagyás iránti kérelem és a csődbejelentés is félbeszakítja. Mindezek alapján azután a t. előadó úr arra a következtetésre jut, hogy mind a kereset-levél, mind az előkészítő iratok a perre nézve határozó befolyással biró beadványok. Ebből pedig azt a további következtetést vonja le, hogy azok tartalmát akkor is figyelembe kellene venni, ha a fél azt szóval elő nem adta. Szó szerint idézem nemrég megjelent könyvének 39. lapjáról ezt a nyilatkozatát: «Ha részben figyelembe veszszük — így szól — az előkészítő iratok tartalmát, miért ne vehetné figyelembe a bíróság az előkészítő iratok tel24«
