Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
50 pedig mind a szóbeli, mind az Írásbeli előadás szolgál az ítélet alapjául, az eljárás vagy írásbeli vagy vegyes. A javaslat szerint azonban az Ítélethozatalnál csak a szóval előadottakat lehet figyelembe venni. Azt a gondolatot tehát, hogy az irás csakis két czélra, szolgál, t. i. a tárgyalás előkészítésére és a szóbelileg előadottak fixirozására, élesen ki kell domborítani. Ki kell egyúttal domborítani azt is, hogy mind az előkészítés, mind a fixiro- zás tekintetéből az Írásnak más más jelentősége van a járásbiró- sági és a törvényszéki eljárásban. Ez az egyik legfontosabb, sőt talán egyedül lényeges különbség, a mely a perrendtartás javaslata szerint a járásbírósági eljárást a törvényszékitől megkülönbözteti. A törvényszéki eljárásban nagyobb szükség van az írásbeli előkészítésre, mint a járásbiróságiban, viszont azonban a per anyagának, a tárgyaláson előadottaknak fixirozására a törvényszéki eljárásban kevésbbé van szükség, mint a járásbiróságiban. Ezt a két gondolatot nézetem szerint élesen ki kell domborítania annak, a ki a perrendtartás álláspontját a szó és az írás egymáshozi viszonyának kérdésében fel akarja tüntetni. És ennek éles kidomborítását én sajnálatomra Pap József dr. t. kartárs ur előadásában nem találtam egészen megfelelőnek. Már mindjárt a bevezető észrevétele, a melyben azt mondja : (i a javaslat a kötelező szóbeliségre van ugyan fektetve, de nem hozza be az u. n. tiszta szóbeliséget,» némi kételyre adhat okot. Ha Pap József kartárs ur azt mondaná, hogy a javaslat nem viszi mereven keresztül a szóbeliséget, hanem a czélszeriiség korlátái közt, ez a kijelentés kétségtelenül helyes volna és ezt az álláspontot én is osztanám. I)e azt a megkülönböztetést a tiszta és nem tiszta szóbeliség közt oly értelemben, mint azt Pap József t. tagtárs ur felállítja, hogy t. i. tiszta szóbeliség abban az eljárásban van, a melyben nem írnak semmit, nem tiszta pedig ott, a hol valamit írnak, ezt ily alakban nehéz elfogadni és pedig azért, mert az olyan peres eljárás, a melyben semmit sem írnak, tulajdonképen ma sehol sem létezik. Ez a megkülönböztetés tehát úgy haugzanék, hogy van egy tiszta szóbeliség, a mely azonban sehol sem létezik és meg nem valósítható, és van egy nem tiszta szóbeliség, a melyet a szóbeliségen alapuló minden perrendtartás érvényesít. Az ilyen megkülönböztetés pedig felesleges volna, de azt hiszem, hogy zavaró 242
