Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
Dr. Fodor Ármin: T. teljes ülés! Dr. Pap József, t. tagtársunk múltkori előadásában elismerő módon nyilatkozott az uj perrendtartásról, kiemelve e perrendtartási javaslat viszonyát a német és az osztrák perrendtartásokhoz. A perrendtartás oly alapos ismerőjétől, mint a minő Pap József tagtársunk, nem is volt várható egyéb, minthogy a legnagyobb alapossággal kifejtse azt az álláspontot, a melyet a javaslat elfogad. Azokhoz az általános megjegyzésekhez, a melyeket ő a javaslatra vonatkozólag tett, nincs semmi hozzáadni valóm ; azokat minden tekintetben teljesen megfelelőknek kell elismernem, egy pontra nézve azonban, a melyre ő különösen kiterjeszkedett, s a mely előadásának főként képezte tárgyát, több tekintetben eltérő a nézetem. Ez a pont t. i. az írásnak és a szónak viszonya a polgári perrendtartás javaslatában; oly fontos kérdés ez, hogy helyesen tette Pap József dr. t. kollegánk, hogy különösen ezt ragadta ki és azért mai előadásom fonalán én is csak erre a pontra fogok szorítkozni, miután az idő úgyis rövid arra, hogy a perrendtartás javaslatát a maga egészében itt egy előadás keretén belül tárgyaljuk. Az irás, t. uraim, a szóbeli perben két célra szolgál, t. i. az érdemleges tárgyalás előkészítésére és a tárgyaláson előadottak fixirozására. Az írásnak ez a két szerepe a peres eljárásban egészen jól fér össze a szóbeliséggel és tényleg nincs semmiféle szóbeli perrendtartás, a mely az írást ily alakban és ily terjedelemben nélkülözhetné. Egy harmadik szerepe is lehet azonban az Írásnak a perben és ez az volna, hogy az Írásbeli előadások az ítélet alapjául szolgáljanak. Az ily alapra fektetett peres eljárás már azután tényleg nem volna egészen, tisztán szóbelinek nevezhető, hanem a szerint a mint csakis az irás, vagy 4 241
