Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
Dr. Pap József: Tisztelt teljes ülés! Ma egy hete egy ravatal állt ezen a helyen és ez volt az oka annak, hogy a hirdetett teljes ülés nem volt megtartható. Ezen ravatal mély gyászba borította Magyarország jogászi közönségét, s így bizonyára a magyar jogászegyletet is. E ravatalt körülvette mindnyájunk tisztelete, rokonszenve, szeretete. E ravatal Györy Elek ravatala volt. A mai előadás tárgya nem Győrvnek méltatása, ezt nálamnál hivatottabbak fogják majd végezni, mégis lehetetlennek tartom, hogy midőn a t. teljes ülés legelőször ül össze azon a helyen, a melyen Magyar- ország e nagyjogászának a ravatala állott pár nap előtt, ne emlékezzem meg róla kegyelettel. Győry Elek jogász volt minden izében. Universalis nagy tudása, a jog terén bonczoló éles esze, a jog eszméje és a tiszta szahadelviiség iránti igazi lángoló szeretete qualifikálták őt igazi jogtudóssá, törvényhozóvá és kodifikátorrá. A jog fejlesztése körül nagy érdemei voltak, minden haladásnak barátja volt, tanúskodik erről munkálkodása a jogász gyűléseken ezen egyletben, a jogirodalomban és a törvényelőkészítés terén. Első volt az elsők között és nagy a nagyok között. E mellett ügyvéd volt egész lényében és valójában. A jognak nemcsak elméleti kifejlesztését és művelését, de annak gyakorlati alkalmazását és megvalósítását is élete feladatának tekintette. A megtámadott avagy el nem ismert jogot védte és oltalmazta, lett légyen az akár magánjog, akár közjog, akár büntető jog, akár közigazgatási jog. Egy nagy, hatalmas, erkölcsileg nemes, anyagilag független, kifele és befele egyaránt 195 1*
