Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
20 és annak rokonaival szemben kifejezetten a törvényes gyermekek jogállását biztosítja. Az elsőnek bővebb indokolásával most nem kívánok foglalkozni. Jelentősége csak annyi, hogy a gyermek és atyja közt törvényes családi kapcsolat létesítését kívánja előkészíteni. A másik már nagy újítás a jelenlegi joggal szemben. Méltánytalannak látszik ugyan a törvénytelen gyermek eltartásának subsidiarius terhét egészen az anya szülőire és nagyszülőire hárítani, az atyai rokonokat pedig egészen felmenteni alóla. A különbség azonban nagy. A gyermeknek anyai oldalról való családjogi kapcsolatán bárki legyen az apja, az nem változtat, mert az bizonyos, hogy az a gyermek az anyja vére és mint ilyen vére az ő rokonainak is. És amint nem téphetik szét a családi kapcsolatot a nő rokonai és nem foszthatják meg örökösödési jogától, hacsak kitagadás esete fenn nem forog, büntetendő cselekmény elkövetése által reájuk hozott szégyen miatt, annál kevésbé volna jogosult, hogy házasságon kívül gyermeket szült rokonukat, e feletti szégyenkezésből megtagadhassák. Ellenben a természetes atyával való vérrokonság — eltekintve attól, hogy mennyiben igaz, az a természet titka és csak többé-kevésbé a valósággal megegyező vélelemre alapítható — nem lehet egyértékű a családi kapcsolattal abból az okból, mert mindaddig, míg a házasság intézményéhez ragaszkodunk, a törvényes leszármazás hiányában nemcsak physice, hanem fogalmilag sem juthat abba a zárt körbe, a mit családnak nevezünk. Csak a polygamia törvénybe iktatásával, vagy a családnak a nőtől való leszármazásra alapításával lehetne okszerűen a házasságon kívül született gyermekekre nézve is a közte és a nemzője és rokonai közti családi kapcsolatot egyedül a vérközösség, nem pedig a családfő családjába való tartozandóság tényétől függővé tenni. Különben a megterhelés aránytalansága miatti kifogás sem találó. A nő termékenysége időbelileg korlátolt és azért korántsem okozhatja rokonainak oly megterhelését, mint a mennyire megterhelhetnék a több fiúval megáldott apát fiainak polygamiára való hajlamaik. Nincs tehát semmi ok, hogy a gyermek még anyja családjából is érdeke ellenére kizárassék csak azért, mert ki kell zárni az apáéból. 20
