Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Székely Ferencz: A jogi vizsgák reformja [204., 1902]

20

2. A joggyakorlat ügyvédeknél, kir. bíróságnál, kir. ügyészségnél, m. kir. kincstári vagy közalapítványi ügyészségnél egészen, az igazságügyi minisztériumnál és a kir. közjegyzőnél leg- fölebb fele részben tölthető el. Ez utóbbi korlátozást azért tarr

tóm szükségesnek, mert ott peres ügyekben gyakorlat nem szerezhető.

Más személyeknél vagy hatóságoknál a gyakorlati jogi pályára szükséges kiképzést kellőképpen eszközölhetőnek nem tartom.

De kivételképpen azok, a kik belföldi egyetemen vagy jogakadémián mint tanárok vagy tanársegédek legalább három éven át működtek, a szabályszerű joggyakorlat kimutatása nélkül is az egységes igazságügyi gyakorlati vizsgára bocsátandók volnának. Ezt az intézkedést a végből tartom szükségesnek, hogy a jogtanári pályára készülő vagy azon működő egyéneknek a bírói vagy ügyvédi stb. pályára átlépése megkönnyíttessék. Ok a rendesnél sokkal nagyobb elméleti készültséggel bírnak és ennek megszerzésére a szabályszerű joggyakorlati időnél többet fordítanak; nem volna tehát méltányos, ha tőlük a gyakorlati vizsgára bocsátás végett a szabályszerű kizárólagos joggyakorlat kimutatása kivántatnék meg. Hiszen ily jogászilag képzett egyének a vizsga letételéhez szükséges gyakorlatot mellékesen is megszerezhetik; és ha egyes esetben tényleg nem szerezhetnék meg, úgy sem bocsáttatnának át a vizsgán. Ily átlépés ugyan ritkán fog megtörténni; de egyes esetben is visszás volna, ha valamely jeles tanár vagy tanársegéd azért nem léphetne át a gyakorlati pályákra, mert az ezekhez szükséges gyakorlatot nem a pályájuk kezdetén levő fiatal emberek számára előirt módon és idő alatt szerezték meg. E kedvezmény megtagadása káros hatással volna a tanárképzésre is; mert a tanári pályára hivatással biró fiatal emberek tanulásra kiválóan alkalmas éveiket nem tudományuk fejlesztésére, nem a külföld tanulmányozására, hanem joggyakorlat szerzésére volnának kénytelenek fordítani, hogy ez által magukat a tanári pálya sikertelensége esetére biztosítsák; e közben pedig a tanári pályától leggyakrabban eltereltetnének, mint ez a mostani rendszer mellett igen sokszor megtörténik.

3. Nem szükséges annak kötelező kimondása, hogy a jog186