Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
32 mint «rövid idejű szabadságvesztésbüntetésre elitélteket» a feltételes elitélés behozatalával akarunk a visszaesés, a végleges elromlás, a contagium veszélyeitől megmenteni. Nagy áldás lesz ez azért is, mert — a mikor országos letartóztatási intézeteinket sem tudtuk még oly fejlettségi fokra emelni, hogy az egyéni elkülönítést bár bennök teljesen keresztülvigyük, —gondoljunk csak rá közigazgatási fogházaink állapotaira, a melyeknél bizony sem ir, sem amerikai, de egyáltalában semmiféle büntetés-végrehajtási rendszer nem létezik. Itt, ezekben a fogházakban kerül bele az először három órára vagy egy napra elitéit egyén a bűn szagával terhes levegőbe, itt kell keresnünk a lelki megromlásnak első nyomait, a mit mi sem bizonyít jobban, mint az a tapasztalati adat, hogy ritka az az először törvényszék vagy járásbíróság elé kerülő vádlott, a ki valamely kihágásért valamelyik közigazgatási fogház falaival és lakóival előzőleg már meg ne ismerkedett volna. El tehát a közigazgatási elzárás-büntetéssel és ime 50 százalékkal mindjárt kevesebb Magyarországon azoknak a száma, a kiket a feltételes elitélés — emlékezetbe hozom ismét! — a mi népünk vérébe soha fel nem szívódható, általa soha meg nem érthető s ennélfogva rá nézve czéltalan és szükségtelen áldásaival akarunk megmenteni a rövid idejű szabadságvesztésbüntetések veszedelmeitől. Nemrég hallottuk mindnyájan a feltételes Ítélkezés egyik nagy hívének, Vámbéri/ Rusztemnek azt a kijelentését, hogy a feltételes elitélés nálunk patronage nélkül eredménytelen, bűnügyi nyilvántartás nélkül kivihetetlen és a közigazgatási büntető bíráskodás mellett czéltalan lesz. A midőn e kijelentését a magyar ellenzék nevében is első betűjétől utolsóig magam is aláírom, csak a felett való csodálkozásomat kell kifejeznem, hogy mégis ugyanaz a Vámhéry miért örül olyan nagyon a novella-tervezetnek, mely a feltételes elitélés intézményét állítólag befogadta már szakaszai közé, — noha ez nálunk épen szerinte is eredménytelen, kivihetetlen és czéltalan intézmény lesz. Hol itt a következetesség! ? Itt természetesen azonnal meg kell felelnem arra a kérdésre, hogy mi legyen tehát ezentúl a most közigazgatási hatáskörbe utalt, eZzárás-biintetés súlya alá eső kihágásokkal ? 142
