Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
33 Az ideális állapot bizonyára az lenne, hogy a büntető ítélkezés a legenyhébb fokában, tehát még a legkisebb pénzbüntetés kimérésének eseteiben is csak a királyi bíróságok által legyen gyakorolható és ennélfogva ma tényleg utopistikus óhajtásom az lenne, hogy nemcsak az elzárás-, de még a pénzbüntetéssel büntethető kihágások felett való bíráskodás is kivétessék a közigazgatási hatóságok kezéből. De ha már ezt sokféle okok lehetetlenné teszik, ám hadd bíráskodjék egyes kihágások felett a szolgabiró meg a rendőrkapitány is, de az eléjük utalt kihágások mellől törüljük ki codexünkből az «elzárás» szót s csak a «pénzbüntetés» szót hagyjuk mellettük. Bizonyos, hogy ezt a közrend és közbátorság minden megrázkódtatása nélkül megtehetnők. A közigazgatási hatáskörbe utalt kihágások kivétel nélkül a jogrendnek olyan kisszerű és lényegtelen megzavarását foglalják magukban, hogy a világrend bizonyára aligha érezné meg a javasolt változást. A társadalom mivel sem érezheti biztosabbnak magát azzal, ha a kártyavető czigánynőt, a kerítéseket döngető duhaj legényt, a lovát kínzó fuvarost stb. stb. három órára elzárjuk e kihágásáért és bizonynyal akkor sem féltené ugyanaz a társadalom a biztonságát, ha ugyanezeket az igazán minorum gentium delinquenseket a három órai elzárás helyett egy vagy két koronájának elvételével büntetnők meg. Maga az egyén pedig kétségtelenül hatásosabban érezné az államhatalom sújtó kezét ebben az esetben, mintsem az előbbeniben. Sőt még tovább is mernek menni egy lépéssel. Épen azért, mert oly rengeteg sok kihágásunk van, hogy azokat bizony mind ismerni lehetetlenség és épen azért, mert a legtöbb kihágás tulajdonkép valóban lényegtelen tényálladékot foglal magában, indokoltnak tudnám elismerni azt is, hogy «a törvény nem tudásával magát senki sem védheti» elvén, ha másutt nem is, de a kihágásoknál tágítsunk egyet és állítsuk melléje a középkori jognak azt az axiómáját, mely szerint «lex moneat, antequam feriat.» A kihágást első Ízben elkövető egyént, ki talán önkéntelenül esett bele az általa nem is álmodott kihágás bűnébe: büntetés helyett ezúttal csak világosítsa fel az a közigazgatási hatóság arról, hogy tettével kihágást követett e! és intse meg őt arra nézve, hogy niest már többé a jövőben 3 143
