Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
.............. . ■ • :--------------‘У. - 'J • -------------------" ■ < " 21 eleresztettek, tehát ártatlan vagyok; nem büntettek meg, tehát felmentettek. De lesz olyan is, a ki mihelyt beteszi maga mögött a törvénykezési terem ajtaját: ki fogja kaczagni biráit, mert hiszen milyen ügyesen kijátszotta őket; társai legalább is egy félévet helyeztek neki kilátásba a tettéért és ime a bölcs bírák semmi büntetést sem adtak neki azért. A furfangosabb s valamennyire műveltebb pedig mosolyogni fog biráinak az ő jövőbeli magaviseleté iránt táplált keresztényi bizodalma fölött s hálául és emlékül kimenés közben magával fogja vinni az előszobából, még pedig feltétlenül, a bírája téli kabátját. Már rámutattam arra a különbségre, mely nálunk a főváros és a vidék criminalitása s különösen az ezt szolgáltató kétféle emberanyag közt létezik. Mivel reformátoraink a mellett az eredendő hibájuk mellett, hogy nálunk is érvényes készpénznek veszik a feltételes elitélés külföldi eredményeit, abban a specialis hibában is leledzenek, hogy Magyarországról gondolkodva, mindig csak a fővárosi állapotok lebegnek a szemük előtt, ennélfogva — vegyük részletesebb vizsgálat alá ezeket az állapotokat is. A főváros criminalis emberanyaga, a vidékihez képest magasabb műveltség átkos áldásaként, legnagyobb részben azokból kerül ki, a kik ezt a nagy várost egyenesen abban bízva keresik fel és választják ki tartózkodási helyül, hogy itt az ipari, kereskedelmi és vagyoni élet egyedüli központján könnyen fognak jutni olyan alkalmakhoz, a melyek felhasználásával, habár ugyan büntetendő módon, de munka nélkül és kényelmesen tarthatják fenn magukat s szerezhetnek maguknak élvezeteket és gyönyöröket; valamint számítanak arra is, hogy itt az emberáradatban, a százezrek között könnyen fognak úgy eltűnhetni vagy elrejtőzhetni, hogy elkövetett bűncselekményük után azonnal biztos menedékhelyre vonulhatnak vissza, hol a hatóság emberei őket keresni nem is fogják. Itt van egyedüli — és számtalan — lehetősége annak is, hogy a bűnös utón szerzett jószágot mentül hamarább, mentül könnyebben és mentül jobban értékesíthessék. S végül szomorú tény az is, hogy a tömegnyomor is itt a fővárosban dühöng a legnagyobb mértékben, épen azért, mert az ország minden részéről seregestül idetóduló, a vidéken munkát nem kapó szegény emberek azt hiszik, hogy 131
