Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]

22 itt azonnal kenyeret adnak a kezükbe és ezrével csalódnak e várakozásukban. Kétségtelen tény, hogy fővárosi bűntetteseink legnagyobb része valósággal keresetforrásként űzi a bűncselekmények el­követését, más része az éhes gyomor kényszererejétől űzve, esik bele a criminalitásba és elenyészően csekély azoknak a száma, a kik csupán valamely szenvedélytől vagy indulattól elragadtatva követnek el valamely és pedig rendszerint aztán súlyosan bün­tetendő cselekményt. Utópiának merem már most állítani azt a reménykedést, mely a feltételes elitéléstől a főváros criminalis emberanyagá­nál vár eredményt. Lehetetlennek tartom, hogy az a mély erkölcsi romlottság­gal és tökéletes lelki elzüllöttséggel karöltve járó gonosz fur- fang, a mely a fővárosi bűnügyi gyakorlat parquettej én oly nagy számban szereplő itteni bűntettes-világot jellemzi: össze tudjon egyezni azzal a magasztos eszmével, melyet a feltételes elitélés tagadhatatlanul szép és nemes fogalmában csakis a lelkileg művelt, intelligens ember esze érthet meg és érthet át a maga valóságában. Mert kik ezek a mi embereink'? Lények, a kiknek környe­zete, társasága és egész milieuje nem egyéb, mint a züllés, a romlottság, a bűn, a bűn és ismét csak a biin. Mit akarunk mi várni a feltételes elitéléssel a főváros igazi gyermekkorban levő zsebmetsző-társadalmától, az utczákra saját szülői által kóbor ebként kivert, kiéhezett gyermekhadtól, az itt ezerszámra lé­zengő, kóborló senki-fiától és leányától, a kikre nézve becsület, erkölcs, tisztesség, jog, a szabad és nem szabad fogalma teljesen ismeretlen fogalom. Mit várunk mi a feltételes elitéléssel annál a sok szerencsétlen fővárosi existentiánál, a kik éjszakáikat a lebujok, a nyilvános házak vagy a kéteshirü kávéházak légköré­ben töltik, a kiknek se apja, se anyja, csak pajtásai vannak, a ki, ha férfi, már puber korában szeretőt, ha nő, már kurta-szok­nyás korában ((ismerős»-t tart magának, a kit saját apja vagy anyja küld ki, hogy «szerezzen», lopjon s a ki mentorául azt a pajtást ismeri el, a melyik már mesélni tud neki a Markó-utczai fogház rejtelmeiről, a kinek nyelve a tolvajnyelv, eleme az éj­szaka, mulatsága a pervers tivornya, tanácsadó tanítója az or­132

Next

/
Thumbnails
Contents