Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]
23 sem marad ellenőrzés és kritika nélkül az orvosok részéről sem. Ezen ellenőrző kritikának jelentősége pedig abban a mérvben nő, a mint a modern orvosi tudomány haladásában különösen a kísérleti alapra helyezkedik. A legújabb kor legnagyobb vívmányai ezen iránynak köszönhetők. Tudvalevőleg az orvostudományi kísérletek egy része állatokon folyik, de nemcsak hogy ezen állat-kisérletek- nek sok helyt, különösen Angliában és Amerikában nagy ellenszenvvel kell megküzdeniök, úgy, hogy Angliában csakis bizonyos, a parlament által külön engedélylyel felruházott kutatóknak szabad ily kísérleteket végezni, de bizonyos tekintetben tökéletlenek is ezen experimentumok. Mert bármennyire hasonlít is péld. különösen a disznó organismusá- nak belseje, a szervek elhelyeződése stb. az emberéhez, a disznó természete általában és részleteiben mégis sokban különbözik az emberétől. Érthető tehát, hogy már általános tudományos kutatásoknál is, de legkiváltkép a betegségek gyógyítására irányuló kísérleteknél egyenest az emberre és különösen a beteg emberre vagyunk utalva. Legjobb meggyőződésünk itt immunitást ad-e a felelősséggel szemben? A pápák egyik orvosa, Zacchias, azt mondja ugyan 1626-ban írt munkájában : «Medicus tenetur praescribere remedia tuta et certa, non dubia et quae periculo possunt hominem exponere», hogy az orvosnak csak biztos, kipróbált szereket szabad rendelni, nem pedig esetleg veszélyesekkel kísérletezni. De ha ezt a tételt nem is fogadtam el, mégis mély benyomást tett reám az, mit ezelőtt 23 évvel orvosnövendék koromban tapasztaltam. Egy fiatal orvos és egy még fiatalabb orvosnövendék, mindketten nagyratörő ambitió által sarkalva egy ragadós betegséggel, blenorrhoeával kísérleteztek nyulakon és egyidejűleg collegáikon, orvosnövendékeken, oly kiváló tudományos eredménynyel, hogy a nyulak nem kapták meg a blenorrhceát, az orvosnövendékek azonban igen és tudományos áldozatkészségükért meg is szenvedtek. Felháborodásom, melynek akkor nyíltan is egy általam nagyra becsült, most is élő tanárom ellenkező véleményével szemben is kifejezést adtam, azóta csak azért csillapodott, 101
