Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]
ш kölni tartozik, az esküdtbiró indokolás nélkül is Ítélhet legjobb meggyőződéssel. Sőt tovább mehetünk itt az igen tanulságos analógiával. A büntető jogászok tábora is két pártra oszlik. Egyik része úgy tartja, hogy johb, ha a bűnösök egy része megmenekül a megtorlástól, mintsem hogy egy ártatlan szenvedjen, a másik része pedig inkább beleegyezik abba, hogy hébe-korha egy ártatlan szenvedjen, semhogy a bűnösök megmenekülésével essék az igazságon csorba. Az orvosok egy része is legjobb meggyőződését követi akkor, midőn inkább belenyugszik abba, hogy a beteg, vagy akár több beteg is betegségének természetes folyományaként veszszen, semhogy egynek is életét, az ő bizonytalan értékű beavatkozásával esetleg elpusztítsa. Ezt a nézetet képviseli Tillaux jeles párisi sebész, midőn azt mondja: «Une chose plus mauvaise encore que de laisser mourir un malade, c est de le tuer». A másik része pedig úgy vélekedik, hogy jobb, ha imitt-amott hiba és a betegben az orvosi kezelés folytán kár esik, semhogy a tudomány haladása megakadjon és a gyógyíthatatlannak tartott betegség örökre az maradjon. Az egyik irány követője tehát a legjobb meggyőződése szerint marad tétlenül ott, hol a másik a legjobb meggyőződésére hivatkozva buzgólkodik, bár buzgóságá- val csak a halált sietteti. Tény, hogy egy híres német klinikus nyíltan kijelentette, hogy az az orvos, ki bizonyos körülmények között nem mer, egyáltalában nem a betegágy mellé való. De joggal hivatkozik ezzel szemben Gottstein szintén német klinikus arra, hogy ez a felfogás bár sok esetben helyes és népszerű és különösen az orvost a betegágynál festő regényíróknál nagyon elfogadott, mégis inkább a koczkáztató speculanst és játékost, mint a természettudományok megfontoló hívét illeti, és Volkmann a legkiválóbb német sebészek egyike is kötéltáncznak nevezte el egyesek merész vállalkozását, a melynél azonban nem a kötéltánczos, hanem betege töri ki a nyakát. Az imént elsorolt nézetek azonban nemcsak mint olyanok érdekesek, hanem fölöttébb értékesek azon szempontból is, hogy mutatják, miszerint az orvosi felelősséget illetőleg oly problematicus értékűnek látszó orvosi «legjobb meggyőződés» 100
