Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Reichard Zsigmond: Tervezet a büntetőtörvény módosításáról [196., 1901]
6 bűncselekvényeknél, a melyeket büntetés nélkül hagyni nem lehet, de fogházzal büntetni mégis túlszigorú és káros. 3. Az egyéb szabadságvesztés büntetéseknek államfogházzal való helyettesítése oly esetekben, a mikor a tettes indító okai nem erkölcstelenek. 4. Az, hogy a tervezet felemeli a bűnhalmazat és visszaesés büntetését, mint a melyek kiválóan mutatnak a tettes veszélyes lelki természetének fenforgására. 5. Hogy a tervezet a fiatalkoruakra vonatkozólag a javító intézetet, mint egyedüli büntetést fogadja el. A büntetések individualizálását igyekszik továbbá a tervezet elérni az egyes bűncselekvényekre vonatkozó oly különös intézkedések felvétele által is, a melyek a minősítést és büntetés- kiszabást a cselekvény objektív tényálladéka mellett a subjektiv tényálladék figyelembe vételéhez is kötik. Már ennyiből is látszik, hogy a tervezet a bírónak a legmesszebb menő jogokat adja meg az eset körülményei mérlegelésében. Tudom, hogy ez a szabadság sokak előtt veszélyesnek látszik, mert nem bíznak eléggé a bíróban, hogy a szabadsággal kellőleg tud élni. De akár alapos ez a félelem, akár nem, nem lehet kitérni az alól, hogy a büntetőjog helyes elvei a biró hatáskörének ily kiszélesítését parancsolóan követelik. A helyes büntető jog alapelve, hogy a biró az egyéni bűnösség és az adott eset körülményei alapján legyen köteles az ítéletet kiszabni, tehát minden intézkedésnek arra kell irányulni, hogy a biró az adott esetet mérlegelhesse, és ebben a bírót bármennyire is korlátozni a helyes elv megsértését jelenti. És ha félünk a bírónak adott nagyjogkörtől, akkor gondoljuk meg, hogy igaz ugyan, hogy a rossz biró a jó törvényt sem fogja jól alkalmazni tudni, de igaz az is, hogy a rossz törvényt még a legjobb biró sem képes jól alkalmazni. Még egy megjegyzést akarok tenni arról, a mit nem vettem fel a törvénytervezetbe. Ez a halálbüntetés eltörlése. A halál- büntetés eltörlésének kérdését én inkább politikai mint büntetőjogi kérdésnek tartom, és ezért nem akartam a tervezetet az erre vonatkozó fejtegetéssel bővíteni. De viszont nem is akarom elmulasztani annak hangsúlyozását, hogy a halálbüntetés eltörlését a humanismus oly követelményének tartom, a melynek 6
