Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
зг> set 612 és köv. §§) esetei. Találóan jegyzi meg ez esetekre L. I. §* 1. D. 41, 2 Quse terra, mari, cseloque capiuntur ..........protinus eorum fiunt, qui primi possessionem eorum adprehenderint. Item bello capta et insula in mari enata et gemmae lapilli margaritae in litoribus invente eius fiunt, qui primus possessionem eorum nanctus est. Hasonlókép § 12 I. 2, 1, mely szerint quod .... ante nullius est id naturali ratione occupanti conceditur. De ha az ú. n. physikai apprehensio útján már a dolog természete és a naturalis ratio folytán megszerezzük a birtokot, nem kell azt hinnünk, mintha ez az apprehensio az occupatio általi birtokszerzés egyetlen módja volna. A tervezet strikte nem is állítja ezt. Az 506. §-ban előforduló ('különösen» kifejezés az occupatiora nézve extemiv interpretati ót is enged, de csak annak, a ki az indokolás által befolyásolva nem lett. Az indokolás ugyanis ellentmondást nem tűrő határozottsággal mondja ki (II. köt. 77. 1.), hogy «egyoldalú cselekmény által való birtokszerzés esetében a tényleges hatalom valóságos elnyeréséhez a dolog közvetlen apprehensiója szükséges.» Ez nézetem szerint téves felfogás, mert igaz, hogy «a birtok tekinteté- ban gazdátlan, birtokon kívüli dolog csak akkor szűnik meg ilyen lenni, a midőn a dolgot valaki tényleges hatalmába ejti és ez által megszünteti azt az állapotot, a miért a dolgot olyannak kellett tekinteni, a melynek birtokosa nincs» (L. Ind. II. k. 77. 1.), azonban ebből nem következik, hogy a tényleges hatalom csakis közvetlen apprehensio által lenne megszerezhető. így a római jogban még az állatfogásnál sem tartatott szükségesnek a közvetlen apprehensio. Lásd L. 55. D. 41. 1. In laqaeum quem venendi causa posueras aper incidit: cum eo haereret, exemptum eum abstuli; num tibi videor aprum meum abstulisse ? Proculus igenlőleg válaszol a kérdésre, pedig nyilvánvaló, hogy a tőrbe esett vadkan részemről közvetlenül apprehendálva nem lett. De voltak a római jogászok között, a kik még a közvetett apprehensiót sem tartották szükségesnek, hanem még ennél kevesebb corpusban is megnyugodtak. Érdekesen illusztrálja ezt a Gaius és Trebatius közötti vita. L. 5. § 1. D. 41, I. Illud quaesitum est, an fera bestia, qua5 ita vulnerata sit, ut capi possit, statim nostra esse intellegatur. Trebatio placuit statim nostram «esse et eo usque nostram videri, donec eam persequamur, quod 187 3*
