Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
“20 akar látszani, mint a milyen és a tettetés s színlelés fortélyaira éppen a fogház falain belül különös jutalom van kitűzve. így volt ez eddig is, midőn a jó magaviselet és alkalmazkodás a szabályzathoz — bármily kedvezményekkel járjon egyébként — legalább nem volt oly nagy befolyással a büntetés tartamára, mint a milyent annak a «határozatlan büntetések» rendszerének életbe léptetésével nyernie kell. Azoknak a nehézségeknek leküzdésére, melyekkel a tettes belső lényének feltárása a szabadságvesztésbüntetés tartama alatt jár, a legképzettebb tisztviselői kar sem alkalmas, s úgy látszik, hogy az «újnémet» iskola vezetője, ki eleinte annyira rajongott a «határozatlan büntető ítéletért», utóbb éppen a javíthatlan bűnösök legveszélyesebb fajának — az ú. n. üzletszerű bűnösség («gewerts- mässiges Verbrechertum») — meghatározásánál újra az ítélő bíróságot, illetőleg az esküdtszéket akarja felruházni a döntő jelentőségű ismérv megállapításának jogával.* Ily meddőnek bizonyult Liszt törekvése, ki arra vállalkozott, hogy a bűnösök fajait tudományos ismérvek szerint meg- külömböztesse.** * «Wird, bei Verurtheilung wegen eines Verbreehens oder Vergehens festgestellt, dass der Verurtheilte die Begehung strafbarer Handlungen gewerbsmässig begeht, so tritt, wenn die von ihm begangene Handlung nicht mit einer schwereren Strafe bedroht ist, Zuchthaus nicht unter fünf Jahren und wenn er bereits mindestens einmal wegen gewerbsmässiger Begehung strafbarer Handlungen verurtheilt worden ist> Zuchthaus nicht unter zehn Jahren ein. Die Feststellung erfolgt durch einen besonderen Beschluss des erkennenden Gerichts, im Schwurgerichtsverfahren durch den Wahrspruch der Geschworenen. Liszt, das gewerbsmässige Verbrechen, Zeitschrift XXI. 140. 1. ** Tudományos vállalkozásának eredménytelenségét Liszt nem is leplezgeti: «Ich selbst habe mich zwar stets bemüht, die drei Strafzwecke der Abschreckung, der Besserung und der Sicherung, durch welche Art und Maass der Strafe auch nach meiner Auffassung bestimmt werden soll, anzuknüpfen an die von mir verfochtene psychologische Dreitheilung der Verbrecher in Augenblicksverbrecher, in besserungsfähige und in unverbesserliche Zustandsverbreche>\ Aber meine Eintheilung, die sich als Weiterbildung der Unterscheidung in Gele- genheits- und Gewohnheitsverbrecher darstellt, entbehrte wie diese des näheren, im einzelnen geführten Nachweises ihrer psychologischen m