Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Baumgarten Izidor: A büntetés kimérése criminalpolitikai szempontból. II. [198., 1902]
7 között, végül a büntetés kizárólagos alapjául a társadalmi veszélyességet fogadja el, mely kiváltja a védekezés jogát, tekintet nélkül a bűnösség fenn- vagy fenn nem forgására. Az egyén veszélyessége megállapítja egyúttal felelősségét is. Ferri nyomán a svájczi Züricher is elejti a megkülönböztetést beszámítható és be nem számítható cselekmények között, és az elmebajosokat is a bűntettesek általános fogalma alá sorolja. A «nemzetközi büntetőügyi egyesület» egyik vezére Seuffert H. már a 21. német jogászgyűlés számára adott véleményében a megtorló büntetés egyedüli létalapját abban a múló elégtételben látja, melyet a bűnösnek okozott baj előidéz, * és a kristianiai közgyűlésen a nemzetközi büntetőügyi egyesület első feladata gyanánt proc- lamálja: «a megtorlási eszme teljes háttérbe szorítását.» Ugyanabban az értelemben Liszt, a ki legprtegnansabb kifejezést tud adni az uj eszmekörnek, a bűntett gyökerét nem a tettes szabad akaratelhatározásában látja, melynek feltevése össze nem egyeztethető az emberi gondolkozás törvényeivel és ennélfogva a büntetőjog alapja sem lehet, hanem a «milieu sociábban. Szerinte is a bűnösség fogalmát a társadalmi veszélyesség képzete, a megtorlást a «czélszerű», a megelőző büntetés kell hogy helyettesítse. «A «bűnösség» és «megtorlás» fogalmai had éljenek tovább, mint eddig a költők alkotásaiban; a tisztult tudományos felismerés szigorú kritikája előtt úgysem tudnak helyt állani. »** * «Keiner einzigen Bedingung unseres Daseins oder seiner Entwicklung entspricht das Lustgefühl der Vergeltung.» H. Seuffert, Gutachten für den Juristentag über die Frage der bedingten Vernrthei- lung. Verhandlungen des 21. d. Juristentages I. 227. 1. «Namentlich ist die Befriedigung des Hasses gegen Verbrecher, der häufig sowohl die unmittelbar Betroffenen, als auch die breiten Schichten des Volkes ergreift, nicht Aufgabe des modernen Staates.» — «Die Mission des Triebes ist aber erfüllt. Seine Bedeutung gehört der Vorzeit an; im modernen Staate gibt es für Aeusserungen desselben keinen Raum.» — «Aus dieser Einsicht musste als Endresultat die Umsetzung der Triebhandlung in die bewusste zweckmässige Willenshandlung sich ergeben, aus; dieser Umsetzung der Kampf der führenden intellectuellen Kräfte gegen den durch dieselbe seinor ethischen Bedeutung beraubten Uache- trieb resultiren.» Herold, Bemerkungen über das Bechtsprincip der Zweckstrafe, Zeitschrift XII. 589. s köv. 1. ** «Die Begriffe «Schuld» und «Sühne» mögen in den Schöpfungen 107