Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
92 hogyan legyenek a társaságok, különösen a vidéken képesek ezen állásokra mindig alkalmas, szakavatott és megbizliató egyéneket kiszemelni ? Lehet-e ily körülmények között a biztosító társaságot az ügynök minden nyilatkozatáért felelőssé tenni, lehet-e az ügynök minden tudomását a társaságra is prtejudi- ciális hatással felruházni. Az ügynök, mondják továbbá, provi- siójára van utalva. Ha már most az ügynök azon viszketeg által vezérelve, hogy üzleteket kössön, hamis ígéreteket, vagy állításokat tesz, vagy hamis felvilágosításokat ad, vájjon mindezért a társaság szavatoljon ? Ha nem akarják a társaságot a tönkhöz juttatni és a biztosítási ügyet fejlődésében gátolni, akkor a közönség védelme mellett a biztosító jogos érdekére is kell tekintettel lenni. Ezen oldalról ennélfogva azt kívánják, hogy a felek akaratának autonómiája ezen a téren megóvassék, hogy az ügynök kizárólag oly közvetítő egyénnek tekintessék, kinek cselekménye minden egyes esetben megbízása tartalmához képest jöjjön elbírálás alá. Mások azon kirívó visszaélésekre utalnak, melyek ügynökök által elkövettetnek és csak is ezeknek sanálása ez áljából akarják a törvényhozás gépezetét mozgásba hozni. A clamor publicus azt kívánja, hogy különösen a következő tényálladékok nyerjenek absolut módon szabályozást a törvényben, t. i. a biztosítási ajánlatok átvétele, az ajánlati blanquetták kitöltése, kétes kérdésekre adott feleletek következménye még pedig az ajánlattevő műveltségi fokára és egyéb körülményekre való tekintettel, továbbá hogy kimondassák, miszerint az ügynök kezeihez eszközölt fizetések jogérvényesek, a neki tett közlések a társaságra is prsejudiciummal bírnak. Mindezen ellentétes követelményekkel szemben a javaslat oly álláspontra helyezkedett, mely a biztosítottak érdekeit védeni képes ugyan, de az itt szóban levő második tényezőt, a biztosítót, egészen az ügynöknek kiszolgáltatja és ezért ezen egyoldalúsaga folytán ki nem elégítő, ügy az érdekelt körök, mint a tisztelt előadó úr is reámutattak már azon súlyos következményekre, melyek a biztosítókra beállhatnának, ha az ügynök közvetítői hatásköre ily tág alapra fektetve a törvényben absolut módon megállapíttatnék. Beck Öméltósága nagy szakértelemmel a javaslat ezen intézkedéseit védelmébe vette ugyan, 9"2
