Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
!>1 seimet befejezném, legyen nekem szabad még röviden a törvényjavaslatban szabályzott egyik legfontosabb kérdésre, t. i. a biztosítási ügynökök kérdésére röviden rátérnem. Az ügynöki kérdést illetőleg eddigelé csak egy negatív eredményhez bírtunk jutni, t. i. ahhoz, hogy itt a megbízásra, a meghatalmazásra, vagy helyettesítésre vonatkozó iskolai doktrínákkal és abstract elvekkel czélt érni nem lehet. Az élet az ő sokoldalúságával, a viszonyok szövevényessége, az érdekek ellenharcza daczolnak minden ily igyekvéssel. Már a német kereskedelmi törvény szerzői lemondtak arról, hogy az ügynök jogi jellegét törvényesen megállapítsák, az anyag sokkal folyékonyabbnak bizonyult, semhogy azt egységes szabályok alá terelni lehetett volna és valahányszor az ügynökök jogi állásának positiv szabályozására kísérlet történt, annyi ellentétes nézet merült fel, hogy azokat áthidalni alig lehetett. Az egyik oldalról rámutattak arra, hogy a közönség az ügynökben a biztosító társaság bizalmi emberét látja, hogy a biztosításhoz való viszonyában az ügynökökre szorul, a nélkül, hogy annak kinevezésére bármily befolyást gyakorolhatna, vagy annak megbízhatóságát mérlegelhetné. Különösen az életbiztosításnál, annak komplikált technikájánál fogva a biztosított felvilágosításra, sőt kitanításra szorul, számos cselekménye, vagy mulasztása nagymérvű prájudicialis következményekkel bírnak; ámde hol kérjen és szerezzen magának a biztosított magatartását illetőleg oktatást és utasításokat, ha nem az ügynöknél, kivel folytonos érintkezésben van ? Mindennél fogva ezen oldalról azt kívánják, hogy a törvény az ügynököt messzemenő és a biztosítót kötelező hatáskörrel ruházza fel és hogy ezen hatáskört nemcsak dispositiv, hanem absolut módon állapítsa meg. Ezzel szemben a másik érdekcsoport utal arra, hogy a biztosító-társaság az ő kiterjedt szervezetében szükségkép számos oly közvetítőre szorul, kinek ítéletében bízni, jelentésére támaszkodni, cselekményeit jóváhagyni kénytelen, anélkül, hogy képes volna ezen czélokra mindig és mindenkor a megfelelő emberanyagra szert tenni, vagy annak cselekményeit ellenőrizni. Magyarországon körülbelül 22,000 biztosítási ügynök működik, 91