Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)

Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]

78 Az 1894-iki javaslat tudós szerzője, Beck Öméltósága múlt­kori alapos előadásában kijelentette, hogy ő az állami biztosí­tási hivatal hatáskörét és eljárását illetőleg ma is azon az állás­ponton áll, melyet az említett tervezetében elfoglalt; ő t. i. a fontosabb tényálladékokat illetőleg, a biztosítási hivatalnak csak utasítási és véleményezési jogot akar adni, a döntési jogot azon­ban csakis a czégbejegyzésre illetékes törvényszéknek akarja fentartani; a döntés contradiktorikus eljárás mellett minden felebbezés kizárásával történjék. Öméltóságának indokai röviden abban foglalandók össze, hogy a biztosítási hivatal, mint a biz­tosítottak érdekeinek megvédésére létesített állami közeg a biz­tosítási vállalattal áll szemben; a kettőjük közt vitássá vált ügy­nek eldöntése tehát az égjük félre ruházható nem volt. Én sem ezen álláspontot, sem pedig az annak támogatá­sára felhozott indokolást nem tehetem magamévá és a javaslat álláspontját sokkal helyesebbnek tartom. Ha én elfogadom azt, hogy az administrativ biztosítási rendszer azon alakjával, mely ma fennáll, beérni nem lehet, ha én elfogadom azt is, hogy ezen rendszert egy anj7agi felügye­leti és ellenőrzési rendszerrel fel kell cserélni és ezen felügyelet és ellenőrzés czéljaira egy biztosítási hivatalt kell kreálni, akkor meggyőződésem szerint ezen felügyelet és ellenőrzés hatályos csak akkor lesz és a várt eredményt csak akkor fogja megterem­teni, ha ezen hivatalt egy erős repressiv és döntési hatáskörrel fogjuk felruházni. Én nem osztom azon felfogást, hogy a biztosítási hivatal a felügyelet és ellenőrzés szempontjából, mint egyik fél áll a biz­tosítási vállalattal szemben, vagy legalább nem áll oly félként vele szemben, hogy a kettő között fölmerült vitás ügyet mint két fél között fölmerült magánjogi vitás kérdést a rendes bíró­ság döntésére kell bízni. Ott, a hol valamely administrativ ható­ság a közérdek védelmében eljár, ott őt félnek tekinteni nem lehet. Ily felfogás mellett az egész közigazgatási döntési jog halomra volna döntve, ily felfogás mellett a rendes polgári bíró­ságok hatásköre sajátképeni természetéből ki volna vetkőztetve; a bíróságoknak oly feladatokra kellene vállalkozni, a melyeknek teljesítésére nem alkalmasak. A felügyeleti és ellenőrzési jog nem a magán-, hanem az administrativ jog sphárájába tartozik, 78

Next

/
Thumbnails
Contents