Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
56 hogy az uj német javaslat készítői a magyar tervezetét ismerték és talán nem egészen véletlenül tér el az új német javaslat az üzem betiltásának kérdésében attól az állásponttól, a melyet az 1898-adiki elfoglalt. A német javaslat azonban csak a belföldi társaságoknak adja meg a jogorvoslat jogát, a külföldi vállalatoknak, a melyek a német birodalomban működnek, — még pedig a felelőtlen kanczellár szabad belátásától függően bebo- csátva -— semmi néven nevezendő jogorvoslatuk nincsen az üzem betiltása esetében, mely a Bundesrath által történnék. Azt hiszem, hogy a magyar javaslat intézkedése ebben a kérdésben is kielégítőbb és szabadabb elvű, annál is inkább, mert az elsőfokon is működő az a Beirath, a melyért Gold t. barátom annyira lelkesedett múltkori előadásában, közigazgatási tisztviselőkből és biztosítási szakemberekből összeállított tanács, tehát nem független bíróság, mig a magyar tervezet minden fontos kérdésben egy teljesen független, legfőbb bírósághoz jogorvoslatot enged, tehát sokkal nagyobb garantiát nyújt a biztosító vállalatoknak abban az irányban, hogy könnyelműen vagy chicaneirozás okából nem fognak zaklattatni, mint bármely más állam. A mi pedig a külföldi vállalatokat illeti, merem állítani, hogy nincsen Európának és Észak-Amerikának egyetlen állama sem, a melynek törvényei vagy készülőben lévő javaslatai olyan liberalitással bánnának el a külföldi vállalatokkal, mint a magyar tervezet, a mely szerint kivétel nélkül ugyanolyan jogokban részesülnek, mint a belföldi vállalatok, a miért is nagyon természetes, hogy ezzel szemben ugyanazokat a kötelezettségeket is tartoznak teljesíteni. Áttérek immár a vita többi pontjára. A mi a díjtartalék letételének kérdését illeti, a melynek megoldását Gold barátom annyira helyesli, erről szintén merem állítani, hogy a magyar javaslat nem merevebb, mint bármely más külföldi törvény vagy javaslat. Mikor annakelőtte a díjtartalék nagy részének állampapírokban való kötelező elhelyezése került szóba és példakép az olasz kereskedelmi törvényre hivatkoztak, a mely tudvalevőleg a belföldi társaságokat arra kötelezi, hogy díjtartalékuknak egy negyed részét, a külföldieket pedig arra, hogy a díjtartalék fele részét helyezzék el olasz állampapírokba, akkor azt mondták, hogy az olasz példa nem 5<>