Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 22. kötet (191-195. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 22. (Budapest, 1901)
Gold Simon: A biztosítási magánvállalatokról szóló törvénytervezetről [191., 1901]
30 szik, hogy az ügyletről irás készüljön és az írásba foglalást az ügynök végezze. Nem a szemben álló személyre, mint konkrété megjelölhető egyéniségre bízza ezt, hanem a vele szerződő intézet kiküldött meghatalmazottjára, tekintet nélkül arra, hogy ki ez s mi a neve. Nem ismerte azelőtt sem, nem is ismerhette meg az ügyleti tárgyalások alatt sem, nem is volt tehát oka személyes bizalmával felruházni ezt a teljesen idegen egyént, kit hozzá vagyoni és erkölcsi felelősség nem köt s hogy mégis szóba áll vele, hogy az ez által kitöltött iratra aláírását adja, ez mind csak mint a másik szerződő fél iránti bizalom, nem pedig mint az ügynöknek adott megbízás tekintendő. A mai állapotokra vonatkozó ezen megjegyzéseim után méltóztassanak megengedni, hogy megmondjam, miket tartok hangsulyozandónak ezen törvénytervezetben és hogyan kívánom szabályozni a biztosítási ügynökök jogkörét. Az első tervezet, a mely kibocsáttatott, -— nem a Beck-féle tervezet, hanem a miniszteri, — azt az intézkedést tartalmazta, hogy a biztosítási ügynök a biztosítónak a meghatalmazottja. Szerintem ez nem praecis megjelölése az ügynök hatáskörének. Szerintem az ügynök a biztosító vállalatnak kereskedelmi meghatalmazottja a biztosítási ügyletek szerzésére nézve. Miből áll a biztosítási ügylet szerzése ? All először abból, hogy rábeszélje a fölkeresett egyént arra, hogy egyáltalában biztosítson ; másodszor, hogy megállapítsa vele a kötendő szerződés föltételeit és harmadszor, hogy az ajánlat írásban foglaltatik. Ezenkívül egyéb járulékos jogcselekményeket is az ügynök hatáskörébe utal a biztosító vállalatok praxisa. Az első tevékenységre nézve, azt hiszem, absolute semmiféle törvényhozási intézkedésre szükség nincsen. Annál inkább van azonban erre szükség az ügynök tevékenységének két utóbb említett részénél. És itt a törvénytervezet 26. §-ára az a megjegyzésem, hogy olyan minimumot nyújt, a mely egyáltalában nem elégítheti ki a legszerényebb követeléseket sem. Nem elégítheti ki azért, mert nem födi azokat a visszaéléseket, a melyeknek meggátlására és prseventiójára az a szakasz tulajdon- képen hivatva volna. Ugyanis azt mondja a 26. §.: «Ha a biztosítási ügylet a biztosított által kitöltött ajánlat 30
